Sziasztok!
Igen, megint késtem, de már nagyon év vége van, és rengeteg dolgom volt még sajnos. De nem ez a magyarázkodás helye, foglalkozzunk a fontos dologgal. Meghoztam a következő részt.:) Az előző fejezetek kommentjeire és a chat bejegyzésekre válaszoltam.:) Köszönöm mindegyiket, de mintha megfogyatkoztak volna. Nem?:D
A cím és a rész összefüggésére rá fogtok jönni szerintem, bár az elején talán furcsa lesz. azt hiszem most ennyi volt a rizsa része.
Kellemes olvasást.
Bonie♥
/Jane – október 10. vasárnap/
Ahogy Eric meg is mondta, Molly beszélt az újsággal, így a pletyka elült és az igazság is napvilágot látott. Szerencsére nem zaklatnak minket kérdésekkel, hála az égnek. Ezért teljesen nyugodtan indultam meg ma reggel az edzőtáskámmal a vállamon a hotel kapuja felé. Hirtelen a parkoló felől dudaszó hallatszott. Önkéntelenül is megfordultam, majd mikor megláttam ki az hangosan felnevettem.
- Te mit keresel itt ilyen korán? – nevettem a kicsit még álmos fején.
- Csak jöttem a barátnőmhöz, és kíváncsi voltam nem-e zaklatják a médiától. – vigyorgott elképesztően ez az Eric. Néha csak úgy elolvadok tőle, mit most is.
- És ki az a szerencsés? – viccelődtem vele, ő pedig vette a lapot és vigyorogva magyarázott tovább.
- Hát ebben a hotelben szállt meg, egy csodálatos hölgy. Nem hiszem, hogy bárki is ismeri, mert titokban tartom, nem árulom el senkinek, nehogy ellopják mellőlem. – rendben, azt hiszem a természetes arcszínem még pirosabb lett, mint az imént.
- Biztos nem ismerem? – kérdeztem kacéran, míg ő közelebb lépett és egyre kisebb lett köztünk a távolság.
- Talán. – préselt ki minden levegőt a testünk közül. Majd rögtön lecsapott ajkaimra, az én lábaim meg kezdték felmondani a szolgálatot. Mintha Eric ezt megérezte volna, a kezeit derekam köré fonta, hogy megtartson.
Mikor véget ért az idilli pillanat, megfogta a kezem és elvezetett a parkolóig, ahol kinyitotta nekem a kocsi ajtaját. Mosollyal az arcomon szálltam be, aztán ő is bekerült mellém. Elindultunk, hogy bevigyen a táncterembe, így megmentett a buszozástól. Amint eszembe ötlött a tánc, az is beugrott, hogy ma találkozom az új kisegítővel. Izgatottam meredtem az útra és próbáltam magamban végiggondolni, mit is fogok mondani neki. Nem is tudok semmit, csak annyit, hogy ma kezd. Vajon mennyire jó táncos, és mennyire leszünk egy hullámhosszon? Ez és ehhez hasonló kérdések cikáztak a fejemben, míg nem Eric lefékezett, de a motort nem állította le.
- Szia kicsim, szép napot. – hajolt közelebb egy búcsúcsókért.
- Szia, neked is. Csak ügyesen a stúdióban. – viszonoztam a gesztust.
Becsuktam magam mögött az autó ajtaját, a srác pedig elhajtott.
Én a következő pillanatban már a tánc stúdió ajtaját téptem fel, aztán köszönve mindenkinek, akit ismertem, az öltözők felé siettem. Benyitottam, majd már öltözni is kezdtem, utoljára pedig felvettem a tánccipőm. A táskát ismét a vállamra véve indultam meg kifelé, amikor is az ajtót kinyitottam és valakit eltaláltam vele. Gyorsan kiléptem mögüle, becsuktam és az áldozatom felé fordultam, aki szerencsére nem esett el. Eddig ő háttal állt nekem, de időközben megfordult. Egy magas, barna hajú, barna szemű sráccal találtam magam szembe. Hirtelen megszólalni sem tudtam a meglepetéstől, de aztán sikerült kinyögnöm valamit.
- Elnézést, ne haragudj. Ilyen még nem fordult elő. – nevettem kínosan, a hajamat a fülem mögé tűrve.
- Ugyan semmi. Öhm, Jane? – rendben, sokan megismernek a reklámok és a turné miatt, szóval már meg sem lep.
- Igen. – néztem rá picit talán furcsábban, mint eddig.
- Matt Clarkson. – nyújtott a jobbosát, én pedig saját meglepetésemre is, úgy meredhettem rá, mint egy holdkórosra. Miért mutatkozik be nekem? Mármint rendben, lehet, ide jár táncolni. De most mit kezdjek vele?
- És amint az előbb megtudtuk az enyém Jane. – emeltem meg a szemöldököm, mert tényleg nem értettem az egészet, a kezemet pedig én is nyújtottam feléje – Most viszont mennem kell, találkozóm van.
- Várj! – ragadta meg a karom. Mit akarhat? – Félreértettük egymást.
- Ez elég valószínű, ugyanis nem értelek. – fogalmam sincs ki ő, de most már szeretnék magyarázatot.
- Matt vagyok, az új kisegítő. – a fenébe, most aztán bemutatkoztam valahogy. Erre miért nem gondoltam?
- Ne haragudj, nekem nem mondták a nevedet sem, így nem voltál ismerős. Jane Sparks. – mutatkoztam be én is rendesen, kicsit égve.
Ettől a találkozástól féltem én annyira, és most szinte teljesen elszúrtam. Rányitottam az ajtót és még csak nem is foglalkoztam vele, remek kolléga leszek. Viszont mentségemre szóljon fogalmam sem volt ki ő. Most minden a válaszától függ, a jövendőbeli kapcsolatunk is. Még mielőtt elkalandozhattam volna, visszatérített a valóságba.
- Nyugi, semmi gond. – nevetett fesztelenül, én pedig száz kilóval könnyebbnek éreztem magam.
- Akkor rendben. Semmid sem fáj? – kérdeztem már természetesen.
- Nem. – vigyorgott még mindig.
A srác maga körülbelül húszéves lehetett, tehát velem egykorú. Eddig aranyosnak bizonyult, úgyhogy valószínűleg megleszünk, de táncolni még nem láttam. Ez a téma egyre jobban foglalkoztat.
Időközben Lisa és Logan megtalált bennünket, még mindig az öltözők előtt álltunk.
- De jó, már meg is ismerkedtetek, nem kell bemutatnunk titeket egymásnak. – fordult felénk teljes testtel Logan, a vele érkező pedig mosolygott.
- Igen fogjuk rá. – sütöttem le a szemem, mert visszaemlékezve elég kínosan sikerült.
Együtt bementünk a terembe, bemutatkozott minden gyerkőcnek, aztán már kezdtük is az órát. Nagy meglepetésemre azonnal tudta mit kell csinálnia, ez pedig tapasztalatra utal. Mosolyogva néztem, miközben pakolásztam a CD-k között. Remek hangulatban, nagyon gyorsan eltelt ez a nap, mikor ránéztem az órára máris ötöt mutatott. Matt kikapcsolta a hangfalat, míg az összes apróság kiment, én pedig pár perccel később a villanyt. Bevártam az ajtóban, majd mosolyogva beszélgettünk tovább, egészen az öltözőkig.
Legnagyobb meglepetésemre miután átöltöztem, ő ott várt az előtérben. Ez nagyon aranyos dolog volt tőle, így együtt léptünk ki az épületből, a dermesztően hűvös őszi időjárásba. Ösztönösen összehúztam magamon a szövetkabátom, majd Matt felé fordultam.
- Kocsival vagy?
- Nem, buszozom. És te mivel merre? – kérdezett vissza, nekem pedig eszembe jutott Eric.
- Fuvarral. – vigyorodtam el a válaszomon – A barátom értem jön, de nem tudom, mikor végez.
- Megvárom veled, ha gondolod. – ajánlotta fel, én pedig bólintottam, jelezve a beleegyezésem.
Érdekes, hogy az ember mennyi mindent, megtud a másikról akár pár óra beszélgetés során. Mi végig beszéltük az órákat, amíg a gyerekek gyakoroltak. Még most is kifogyhatatlanul jönnek a témák, viccek. Úgy érzem ez, egy remek barátság kezdete lesz.
- Páros táncok? Hát azokban nem vagyok éppen jó. – nevetett a fejét vakargatva a srác.
- Én azt is tanultam egy kicsit. – vágtam fel, majd nevetve figyeltem a reakcióját.
- Rendben akkor taníts meg egy-két lépésre. – nyújtotta felém a kezét, először azt hittem hülyeségből – Felkérhetlek?
Nem bírtam ki nevetés nélkül, konkrétan már a könnyeim kezdtek csepegni, de azért elfogadtam a karját. Az utca közepén mutattam meg a helyes testtartást, mindenről elfeledkezve. Pár tánclépést sikerült tenni, amikor is magam mögül torokköszörülést véltem felfedezni. Hirtelen megfordultam, majd mosolyogva öleltem át Ericet. Viszonozta, ám mikor elengedett kérdő szempárral találtam szembe magam. Rögtön vettem a lapot, így megfordultam és a tehetetlen Mattet bemutattam neki.
- Eric, ő itt Matt Clarkson, az új kisegítő. – Eric vonásai meglágyultak, amint észrevette az imént táncoló srác képét.
- Eric…Eric Saade? –csodálkozott, hirtelen nem tudott mit mondani.
- Igen. De megvárhattad volna, míg Jane bemutat. – vigyorgott a barátom.
- Elnézést, de erre nem készültem fel. – vigyorgott kínosan Matt, na igen, ez valóban tud sokkoló lenni. Ezek szerint nem olvasott tegnap újságot.
- Rendben, megvárjuk, míg feldolgozod. – viccelődött Eric, majd beszélgettünk tovább még egy kicsit.
Matt elindult a buszmegálló felé, én pedig Eric kíséretében beszálltam a kocsiba.
/Eric/
A stúdiózás Julimarral, azaz J-Sonnal remekül sikerült, így bár kicsit késésben, megindultam Jane-ért a táncstúdióhoz. Amíg odáig hajtottam, maximumra tekertem a rádió hangerejét, és a kedvenc dalaim hallgattam. Teljesen jó kedvem volt. Doboltam a kormányon és énekeltem, nem érdekelt, hogy ki látja az ablakon keresztül. Mielőtt befordultam a tánc stúdió utcájába, azért lehalkítottam. Körbenéztem, hogy vajon Jane merre van, vagy éppen bent vár-e. Kicsit meglepődtem, mikor egy srácot ölelgetett vagy nem is tudom mit csinált. Összeráncolt szemöldökkel szálltam ki az autóból, és sétáltam gyors léptekkel közelebb. Valami táncra hasonlított, amit csináltak, de ez az egész nem igazán tetszett. Hiába álltam mellettük, nem vettek észre, így kissé be kell ismernem, hogy féltékenyen köszörülni kezdtem a torkom. Jane hirtelen megfordult, hatalmas mindig gyönyörű mosolyával az arcán és a nyakamba vetette magát. Eléggé összezavarodtam, szóval kérdőn néztem rá, és reméltem nem hagy magyarázat nélkül. Felismerte a helyzetet, bemutatott a srácnak Matt-nek. Kicsit megnyugodtam, mikor meghallottam, ő az új kisegítő, akit barátnőm már említett a hétvégén. Matt reakcióján azonban meglepődtem, mert arra számítottam, az újság jóvoltából mindenki tudni fogja a kapcsolatunk Jane-nel.
- Eric…Eric Saade? – emelte meg a hangját és ezzel együtt a szemöldöke is feljebb csúszhatott.
- Igen. De megvárhattad volna, míg Jane bemutat. – próbáltam oldani a sokkot, nem tudom mennyi sikerrel.
- Elnézést, de erre nem készültem fel. – miért kellett erre felkészülnie? Jó fej, de szerintem nem miattam lepődött meg ezen. A féltékenységem ott lappang, és bármikor elő törhet.
- Rendben, megvárjuk, míg feldolgozod. – Amíg nem látok hátsó szándékot, nem leszek bunkó, ezért is viccelődtem vele.
Körülbelül negyed órával később szálltunk autóba, én pedig már hajtottam is ki a kis utcából. A visszapillantóból barátnőmre siklott a tekintetem, aki felém fordította a fejét. Egyszerűen muszáj volt feltennem neki a kérdést.
- Ugye nem kell tartanom, ettől a Matt-től? – figyeltem félig az útra.
- Mi? – nevetett Jane – Nem! Nem kell tartanod tőle. Én téged szeretlek. – nyomott puszit a az arcomra. Reménykedtem, hogy ezt mondja.
- Akkor jó. – mosolyogtam a lehető legbájosabban – Mert nem úgy tűnt, hogy ez a srác, csak barátságot akarna.
- Ha mást akar, akkor csalódnia kell, mivel nekem már van egy férfi az életemben. Te. – kacsintott felém. Erre nekem sem kellett több, egy gyors puszival ajándékoztam meg a homlokán.
Leírhatatlan érzés, kellemes bizsergés járta át a testem. A lehető legeslegjobb barátnőt találtam meg és ezért szerencsének mondhatom magam. Szeretném mindenkivel megosztani. Apropó, mindenkivel.
- Jane. – kapta felém a fejét, halvány megbúvó mosollyal az arcán – Már fontolgatom egy ideje, hogy bemutassalak a szüleimnek. Gondoltam, mert jövő héten nem kell suliba menned, kedden lemehetnénk Helsingborgba.
- Örülnék neki, ha megismerhetném a családod. – a halvány mosolyból, hamar önfeledt vigyor lett – Ugyanakkor picit félek, mert az újságok elég csúnya dolgokat írtak.
- Ezzel ne foglalkozz. – bátorítottam és befordultam a hotel parkolójába – Tudják, hogy az újságok minden szennyet leírnak és összehordanak. Rólam sem egyszer jelent meg ilyen cikk. Meséltem nekik rólad.
- Rendben.
Így mindketten boldogan, felhőtlen kedvvel csuktuk be magunk mögött a kocsi ajtaját. Majd beléptünk a már nagyon jól ismert Simpson hotelbe.
Igen, megint késtem, de már nagyon év vége van, és rengeteg dolgom volt még sajnos. De nem ez a magyarázkodás helye, foglalkozzunk a fontos dologgal. Meghoztam a következő részt.:) Az előző fejezetek kommentjeire és a chat bejegyzésekre válaszoltam.:) Köszönöm mindegyiket, de mintha megfogyatkoztak volna. Nem?:D
A cím és a rész összefüggésére rá fogtok jönni szerintem, bár az elején talán furcsa lesz. azt hiszem most ennyi volt a rizsa része.
Kellemes olvasást.
Bonie♥
Ahogy Eric meg is mondta, Molly beszélt az újsággal, így a pletyka elült és az igazság is napvilágot látott. Szerencsére nem zaklatnak minket kérdésekkel, hála az égnek. Ezért teljesen nyugodtan indultam meg ma reggel az edzőtáskámmal a vállamon a hotel kapuja felé. Hirtelen a parkoló felől dudaszó hallatszott. Önkéntelenül is megfordultam, majd mikor megláttam ki az hangosan felnevettem.
- Te mit keresel itt ilyen korán? – nevettem a kicsit még álmos fején.
- Csak jöttem a barátnőmhöz, és kíváncsi voltam nem-e zaklatják a médiától. – vigyorgott elképesztően ez az Eric. Néha csak úgy elolvadok tőle, mit most is.
- És ki az a szerencsés? – viccelődtem vele, ő pedig vette a lapot és vigyorogva magyarázott tovább.
- Hát ebben a hotelben szállt meg, egy csodálatos hölgy. Nem hiszem, hogy bárki is ismeri, mert titokban tartom, nem árulom el senkinek, nehogy ellopják mellőlem. – rendben, azt hiszem a természetes arcszínem még pirosabb lett, mint az imént.
- Biztos nem ismerem? – kérdeztem kacéran, míg ő közelebb lépett és egyre kisebb lett köztünk a távolság.
- Talán. – préselt ki minden levegőt a testünk közül. Majd rögtön lecsapott ajkaimra, az én lábaim meg kezdték felmondani a szolgálatot. Mintha Eric ezt megérezte volna, a kezeit derekam köré fonta, hogy megtartson.
Mikor véget ért az idilli pillanat, megfogta a kezem és elvezetett a parkolóig, ahol kinyitotta nekem a kocsi ajtaját. Mosollyal az arcomon szálltam be, aztán ő is bekerült mellém. Elindultunk, hogy bevigyen a táncterembe, így megmentett a buszozástól. Amint eszembe ötlött a tánc, az is beugrott, hogy ma találkozom az új kisegítővel. Izgatottam meredtem az útra és próbáltam magamban végiggondolni, mit is fogok mondani neki. Nem is tudok semmit, csak annyit, hogy ma kezd. Vajon mennyire jó táncos, és mennyire leszünk egy hullámhosszon? Ez és ehhez hasonló kérdések cikáztak a fejemben, míg nem Eric lefékezett, de a motort nem állította le.
- Szia kicsim, szép napot. – hajolt közelebb egy búcsúcsókért.
- Szia, neked is. Csak ügyesen a stúdióban. – viszonoztam a gesztust.
Becsuktam magam mögött az autó ajtaját, a srác pedig elhajtott.
Én a következő pillanatban már a tánc stúdió ajtaját téptem fel, aztán köszönve mindenkinek, akit ismertem, az öltözők felé siettem. Benyitottam, majd már öltözni is kezdtem, utoljára pedig felvettem a tánccipőm. A táskát ismét a vállamra véve indultam meg kifelé, amikor is az ajtót kinyitottam és valakit eltaláltam vele. Gyorsan kiléptem mögüle, becsuktam és az áldozatom felé fordultam, aki szerencsére nem esett el. Eddig ő háttal állt nekem, de időközben megfordult. Egy magas, barna hajú, barna szemű sráccal találtam magam szembe. Hirtelen megszólalni sem tudtam a meglepetéstől, de aztán sikerült kinyögnöm valamit.
- Elnézést, ne haragudj. Ilyen még nem fordult elő. – nevettem kínosan, a hajamat a fülem mögé tűrve.
- Ugyan semmi. Öhm, Jane? – rendben, sokan megismernek a reklámok és a turné miatt, szóval már meg sem lep.
- Igen. – néztem rá picit talán furcsábban, mint eddig.
- Matt Clarkson. – nyújtott a jobbosát, én pedig saját meglepetésemre is, úgy meredhettem rá, mint egy holdkórosra. Miért mutatkozik be nekem? Mármint rendben, lehet, ide jár táncolni. De most mit kezdjek vele?
- És amint az előbb megtudtuk az enyém Jane. – emeltem meg a szemöldököm, mert tényleg nem értettem az egészet, a kezemet pedig én is nyújtottam feléje – Most viszont mennem kell, találkozóm van.
- Várj! – ragadta meg a karom. Mit akarhat? – Félreértettük egymást.
- Ez elég valószínű, ugyanis nem értelek. – fogalmam sincs ki ő, de most már szeretnék magyarázatot.
- Matt vagyok, az új kisegítő. – a fenébe, most aztán bemutatkoztam valahogy. Erre miért nem gondoltam?
- Ne haragudj, nekem nem mondták a nevedet sem, így nem voltál ismerős. Jane Sparks. – mutatkoztam be én is rendesen, kicsit égve.
Ettől a találkozástól féltem én annyira, és most szinte teljesen elszúrtam. Rányitottam az ajtót és még csak nem is foglalkoztam vele, remek kolléga leszek. Viszont mentségemre szóljon fogalmam sem volt ki ő. Most minden a válaszától függ, a jövendőbeli kapcsolatunk is. Még mielőtt elkalandozhattam volna, visszatérített a valóságba.
- Nyugi, semmi gond. – nevetett fesztelenül, én pedig száz kilóval könnyebbnek éreztem magam.
- Akkor rendben. Semmid sem fáj? – kérdeztem már természetesen.
- Nem. – vigyorgott még mindig.
A srác maga körülbelül húszéves lehetett, tehát velem egykorú. Eddig aranyosnak bizonyult, úgyhogy valószínűleg megleszünk, de táncolni még nem láttam. Ez a téma egyre jobban foglalkoztat.
Időközben Lisa és Logan megtalált bennünket, még mindig az öltözők előtt álltunk.
- De jó, már meg is ismerkedtetek, nem kell bemutatnunk titeket egymásnak. – fordult felénk teljes testtel Logan, a vele érkező pedig mosolygott.
- Igen fogjuk rá. – sütöttem le a szemem, mert visszaemlékezve elég kínosan sikerült.
Együtt bementünk a terembe, bemutatkozott minden gyerkőcnek, aztán már kezdtük is az órát. Nagy meglepetésemre azonnal tudta mit kell csinálnia, ez pedig tapasztalatra utal. Mosolyogva néztem, miközben pakolásztam a CD-k között. Remek hangulatban, nagyon gyorsan eltelt ez a nap, mikor ránéztem az órára máris ötöt mutatott. Matt kikapcsolta a hangfalat, míg az összes apróság kiment, én pedig pár perccel később a villanyt. Bevártam az ajtóban, majd mosolyogva beszélgettünk tovább, egészen az öltözőkig.
Legnagyobb meglepetésemre miután átöltöztem, ő ott várt az előtérben. Ez nagyon aranyos dolog volt tőle, így együtt léptünk ki az épületből, a dermesztően hűvös őszi időjárásba. Ösztönösen összehúztam magamon a szövetkabátom, majd Matt felé fordultam.
- Kocsival vagy?
- Nem, buszozom. És te mivel merre? – kérdezett vissza, nekem pedig eszembe jutott Eric.
- Fuvarral. – vigyorodtam el a válaszomon – A barátom értem jön, de nem tudom, mikor végez.
- Megvárom veled, ha gondolod. – ajánlotta fel, én pedig bólintottam, jelezve a beleegyezésem.
Érdekes, hogy az ember mennyi mindent, megtud a másikról akár pár óra beszélgetés során. Mi végig beszéltük az órákat, amíg a gyerekek gyakoroltak. Még most is kifogyhatatlanul jönnek a témák, viccek. Úgy érzem ez, egy remek barátság kezdete lesz.
- Páros táncok? Hát azokban nem vagyok éppen jó. – nevetett a fejét vakargatva a srác.
- Én azt is tanultam egy kicsit. – vágtam fel, majd nevetve figyeltem a reakcióját.
- Rendben akkor taníts meg egy-két lépésre. – nyújtotta felém a kezét, először azt hittem hülyeségből – Felkérhetlek?
Nem bírtam ki nevetés nélkül, konkrétan már a könnyeim kezdtek csepegni, de azért elfogadtam a karját. Az utca közepén mutattam meg a helyes testtartást, mindenről elfeledkezve. Pár tánclépést sikerült tenni, amikor is magam mögül torokköszörülést véltem felfedezni. Hirtelen megfordultam, majd mosolyogva öleltem át Ericet. Viszonozta, ám mikor elengedett kérdő szempárral találtam szembe magam. Rögtön vettem a lapot, így megfordultam és a tehetetlen Mattet bemutattam neki.
- Eric, ő itt Matt Clarkson, az új kisegítő. – Eric vonásai meglágyultak, amint észrevette az imént táncoló srác képét.
- Eric…Eric Saade? –csodálkozott, hirtelen nem tudott mit mondani.
- Igen. De megvárhattad volna, míg Jane bemutat. – vigyorgott a barátom.
- Elnézést, de erre nem készültem fel. – vigyorgott kínosan Matt, na igen, ez valóban tud sokkoló lenni. Ezek szerint nem olvasott tegnap újságot.
- Rendben, megvárjuk, míg feldolgozod. – viccelődött Eric, majd beszélgettünk tovább még egy kicsit.
Matt elindult a buszmegálló felé, én pedig Eric kíséretében beszálltam a kocsiba.
/Eric/
A stúdiózás Julimarral, azaz J-Sonnal remekül sikerült, így bár kicsit késésben, megindultam Jane-ért a táncstúdióhoz. Amíg odáig hajtottam, maximumra tekertem a rádió hangerejét, és a kedvenc dalaim hallgattam. Teljesen jó kedvem volt. Doboltam a kormányon és énekeltem, nem érdekelt, hogy ki látja az ablakon keresztül. Mielőtt befordultam a tánc stúdió utcájába, azért lehalkítottam. Körbenéztem, hogy vajon Jane merre van, vagy éppen bent vár-e. Kicsit meglepődtem, mikor egy srácot ölelgetett vagy nem is tudom mit csinált. Összeráncolt szemöldökkel szálltam ki az autóból, és sétáltam gyors léptekkel közelebb. Valami táncra hasonlított, amit csináltak, de ez az egész nem igazán tetszett. Hiába álltam mellettük, nem vettek észre, így kissé be kell ismernem, hogy féltékenyen köszörülni kezdtem a torkom. Jane hirtelen megfordult, hatalmas mindig gyönyörű mosolyával az arcán és a nyakamba vetette magát. Eléggé összezavarodtam, szóval kérdőn néztem rá, és reméltem nem hagy magyarázat nélkül. Felismerte a helyzetet, bemutatott a srácnak Matt-nek. Kicsit megnyugodtam, mikor meghallottam, ő az új kisegítő, akit barátnőm már említett a hétvégén. Matt reakcióján azonban meglepődtem, mert arra számítottam, az újság jóvoltából mindenki tudni fogja a kapcsolatunk Jane-nel.
- Eric…Eric Saade? – emelte meg a hangját és ezzel együtt a szemöldöke is feljebb csúszhatott.
- Igen. De megvárhattad volna, míg Jane bemutat. – próbáltam oldani a sokkot, nem tudom mennyi sikerrel.
- Elnézést, de erre nem készültem fel. – miért kellett erre felkészülnie? Jó fej, de szerintem nem miattam lepődött meg ezen. A féltékenységem ott lappang, és bármikor elő törhet.
- Rendben, megvárjuk, míg feldolgozod. – Amíg nem látok hátsó szándékot, nem leszek bunkó, ezért is viccelődtem vele.
Körülbelül negyed órával később szálltunk autóba, én pedig már hajtottam is ki a kis utcából. A visszapillantóból barátnőmre siklott a tekintetem, aki felém fordította a fejét. Egyszerűen muszáj volt feltennem neki a kérdést.
- Ugye nem kell tartanom, ettől a Matt-től? – figyeltem félig az útra.
- Mi? – nevetett Jane – Nem! Nem kell tartanod tőle. Én téged szeretlek. – nyomott puszit a az arcomra. Reménykedtem, hogy ezt mondja.
- Akkor jó. – mosolyogtam a lehető legbájosabban – Mert nem úgy tűnt, hogy ez a srác, csak barátságot akarna.
- Ha mást akar, akkor csalódnia kell, mivel nekem már van egy férfi az életemben. Te. – kacsintott felém. Erre nekem sem kellett több, egy gyors puszival ajándékoztam meg a homlokán.
Leírhatatlan érzés, kellemes bizsergés járta át a testem. A lehető legeslegjobb barátnőt találtam meg és ezért szerencsének mondhatom magam. Szeretném mindenkivel megosztani. Apropó, mindenkivel.
- Jane. – kapta felém a fejét, halvány megbúvó mosollyal az arcán – Már fontolgatom egy ideje, hogy bemutassalak a szüleimnek. Gondoltam, mert jövő héten nem kell suliba menned, kedden lemehetnénk Helsingborgba.
- Örülnék neki, ha megismerhetném a családod. – a halvány mosolyból, hamar önfeledt vigyor lett – Ugyanakkor picit félek, mert az újságok elég csúnya dolgokat írtak.
- Ezzel ne foglalkozz. – bátorítottam és befordultam a hotel parkolójába – Tudják, hogy az újságok minden szennyet leírnak és összehordanak. Rólam sem egyszer jelent meg ilyen cikk. Meséltem nekik rólad.
- Rendben.
Így mindketten boldogan, felhőtlen kedvvel csuktuk be magunk mögött a kocsi ajtaját. Majd beléptünk a már nagyon jól ismert Simpson hotelbe.
Ő lenne itt Matt:
Szia :D
VálaszTörlésHúú, már nagyon vártam :D
Nos, rendesen elnéztem a táncpartnert, de sebaj, az az " Eric.. Eric Saade" "Megvárhattad volna, míg Jane bemutat" nálam elvitt mindent :D Komolyan azóta ezen nevetek :D
De hova rohanok?
A kómás Eric feje, aki elviszi a barátnőjét a munkahelyére minden pénzt megérne :P
Eléggé gázos szituáció volt ez a találkozás, de ahogy Jane kifejtette, egy jó barátság kezdete lehet. Remélem a srác nem rontja el, holmi szerelmi játszadozásokkal, mert igen szimpatikus eddig.
Eric, aranyos mikor féltékeny, de most haragszom rá, szóval nem tudok róla szépeket írni, sajnálom :/
A "bemutatlak a szüleimnek" vagy nagyon vicces, vagy nagyon kínos szokott lenni, szóval alig várom a folytatást :D
Puszi Jenni
@Jenni: Szia. Remélem azért megérte várni.:)
VálaszTörlésIgen, nem csúnya, az már biztos..:D Egy kis humort is szeretnék bele vinni, szóval örülök ha tetszik.:) A találkozó valóban gázos volt, de sosem tudhatjuk ki, mit, hogy ront el. De lesz galiba még Matt-el, annyit elárulok. Aranyos, de miért haragszol?
Hát most már nem kell sokat várni, majd meglátod mi lesz a szülői házban.:D
Köszönöm, hogy írtál nekem.:)♥