Sziasztok!
Mielőtt rátérek a fejezetre elmondom, hogy ha minden jól megy akkor a 2. évad szeptember 2.-án, vasárnap debütál. Ezt oldalt is láthatjátok.:)
Az előző fejezet hozzászólásaira már válaszoltam és köszönöm mindegyiket.
Ez a rész is tartogat meglepetéseket, de fedezzétek fel ti.;)
Puszi: Bonie :)
♥
Beültem a kocsiba, és csakis arra gondoltam, hogy el kell felejtenem. Nem lehetek mindig féltékeny és főleg nem húzom föl magam minden egyes alkalommal mikor látom valamelyiküket vagy mindkettőjüket. Rátapostam a pedálra, és már indultam is Mollyhoz, a barátnőmhöz, az egyetlen olyan emberhez, akire úgy gondolhatok! Már én is kezdtem elhinni és elfelejteni az imént látottakat.
A város elég kihalt volt, csak néhol kószál egy-két ember. De elvégre érthető, mert ilyen későn már ki mászkálna hét közben? Csakis a koncertről hazaindulók. Lassan megérkeztem és kiszálltam, hogy megkeressem Mollyt. Láttam, hogy az utolsó aláírásokat osztogatja, és az utolsó képeket csinálják vele. Mikor az utolsó ember is elment, előjöttem és barátnőm mellé álltam. Ő megdörzsölte a szemét és felkelt a helyéről.
Az ablak felé fordultam és a tájat nézve mélyedtem a gondolataimba. Valahogy olyan furcsa mostanában Eric. Mintha valami megváltozott volna. Ráadásul, most én is furcsán érzem magam. Ez az egész körülbelül akkor kezdődött mikor elindult a koncertsorozatom. Egyre többször komor, alig beszélünk és kevés időt töltünk együtt. Már nem látom őt úgy mosolyogni, mint régen. Például ma reggel is fura volt, mindenki nevetgélt, de ő nem. Meg sem szólalt a köszönésen kívül. Abban sem vagyok biztos, hogy rá kérdezzek-e, mert félek, hogy vita lenne belőle. Ugyanakkor szeretném tudni mi a valódi baja.
Ekkor arról kezdtem gondolkozni, hogy mire is vezethető vissza az egész. Próbáltam emlékezni, mert az egy dolog, hogy mindig is voltak vitáink, de ez a hallgatagság nem rég kezdődött. És nem feltétlen lehet ezt fogni arra, hogy turnézom, mert Eric is turnézott, és akkor nem történt ilyen. Valami megváltozott, érzem. És már tudom is hogy mi.
Eldöntöttük, hogy meghallgatjuk milyen, így közelebb ültem Dannyhoz, ő pedig elkezdte játszani a dalt. Majd én beléptem énekelve az írt szöveg első sorát. Danny felnézett a szövegre és mikor ő következett, ugyanígy belépett. Ebben a pillanatban úgy éreztem, hogy az én hangom és az övé valahogy különös kapcsolatban állnak, tökéletes harmóniában vannak. Végig énekeltük a szöveget nézve, de utána csak egymást néztük. Hirtelen furcsa érzések kerítettek hatalmába, amiket nem lehet szavakba önteni.
Mielőtt rátérek a fejezetre elmondom, hogy ha minden jól megy akkor a 2. évad szeptember 2.-án, vasárnap debütál. Ezt oldalt is láthatjátok.:)
Az előző fejezet hozzászólásaira már válaszoltam és köszönöm mindegyiket.
Ez a rész is tartogat meglepetéseket, de fedezzétek fel ti.;)
Puszi: Bonie :)
♥
/Eric/
Miután elhajtottam a kocsimmal a koncertről próbáltam nem
gondolni arra, amit láttam. Idegeim kicsit megfeszültek, de minél távolabb
kerültem a parkolótól, annál jobban éreztem magam. Mentem egy kört és csak
akkor álltam meg a szálloda előtt. A heves szívverésem csillapodni kezdett,
kifújtam a levegőt és felfrissülve szálltam ki a kocsiból, majd bezártam.
Elindultam a bejárat felé, átsiettem az előtéren a liftekig. Szerencsére pont
lent volt, így beszálltam és elindultam – lehetőleg ma a saját – szobámba. Kinyitottam
az ajtót és még csak körül sem néztem, csak levágódtam egy kanapéra. Úgy
döntöttem, megnézem a rajongóktól kapott leveleket és twitteket, az legalább
lefoglal. Előkerestem a csomagjaim közül a gépem és már kapcsoltam is be.
Böngésztem az üzenetek között, némelyiken elmosolyodtam, némelyik láttán
viszont, alig kaptam levegőt a nevetéstől. Néhányuknak válaszoltam, hogy nehogy
azt higgyék, nem foglalkozom velük. Ők is tudják, hogy nélkülük, semmi vagyok.
Aztán gondoltam bekapcsolom a tv-t és elütöm valahogy az időt, amíg Molly hív, hogy mehetek érte. Csak kapcsolgattam a csatornákat, amikor végre valami jó műsort találtam az X-Aktákat. Valószínű, hogy sokáig nézhettem, mert Molly SMS-ére eszméltem fel.
Aztán gondoltam bekapcsolom a tv-t és elütöm valahogy az időt, amíg Molly hív, hogy mehetek érte. Csak kapcsolgattam a csatornákat, amikor végre valami jó műsort találtam az X-Aktákat. Valószínű, hogy sokáig nézhettem, mert Molly SMS-ére eszméltem fel.
Lassan végzek a dedikálással, elindulhatsz. Puszi Molly
Gyorsan kikapcsoltam a tv-t, majd fogtam a kocsi kulcsot.
Kiléptem az ajtó elé mondhatom pont a legjobbkor. Megláttam Colint és Jane-t
enyelegni és próbáltam higgadt és természetes maradni. Csak egy gyors
"Sziasztok"-ot nyögtem ki, és már hívtam is liftet. Reménykedtem,
hogy hamar felér, szerencsémre igen és már ott sem voltam. Nem akartam tovább
nézni az egészet.
Beültem a kocsiba, és csakis arra gondoltam, hogy el kell felejtenem. Nem lehetek mindig féltékeny és főleg nem húzom föl magam minden egyes alkalommal mikor látom valamelyiküket vagy mindkettőjüket. Rátapostam a pedálra, és már indultam is Mollyhoz, a barátnőmhöz, az egyetlen olyan emberhez, akire úgy gondolhatok! Már én is kezdtem elhinni és elfelejteni az imént látottakat.
A város elég kihalt volt, csak néhol kószál egy-két ember. De elvégre érthető, mert ilyen későn már ki mászkálna hét közben? Csakis a koncertről hazaindulók. Lassan megérkeztem és kiszálltam, hogy megkeressem Mollyt. Láttam, hogy az utolsó aláírásokat osztogatja, és az utolsó képeket csinálják vele. Mikor az utolsó ember is elment, előjöttem és barátnőm mellé álltam. Ő megdörzsölte a szemét és felkelt a helyéről.
-
Köszi, hogy eljöttél, a szemeim már leragadnak.
– mosolygott Molly és átölelt.
Viszonoztam az ölelését.
-
Akkor ha gondolod, indulhatunk is. – mondtam
eléggé egykedvűen, de mosolyogva.
Molly bólintott és elindultunk ismét a szálláshoz.
/Samanta/
Arra ébredtem, hogy pityeg a telefonom, mert merülőben van.
Gyorsan töltőre dugtam, visszaaludni azonban már nem tudtam, mivel már nyolc
felé járhatott. Ehelyett csak feküdtem az ágyamban. Nem akartam zajt csapni,
mert láttam, hogy Jane még alszik. Igazából fogalmam sincsen, hogy mikor jött
haza, de annak mindenképpen nagyon örülök, hogy rendben vannak Colinnal. Elég
volt csak az, hogy mikor felkeltem a buszban, már csak egymás mellett láttam
őket.
Barátnőm szakított meg a gondolataimban, mert hallottam a hangját.
Barátnőm szakított meg a gondolataimban, mert hallottam a hangját.
-
De jó hogy fent vagy. Jó reggelt. – jött
közelebb álmos fejjel.
-
Neked is jó reggelt! Na halljuk, mi volt tegnap?
– tértem rögtön a tárgyra, mert mindenről lemaradtam.
-
Jó, nyugi…Mindent elmesélek reggeli közben. –
nevetett.
Gyorsan felöltöztünk, majd indultunk lefelé az étkező felé,
mert mindketten éhesek voltunk. Sajnos nem bírtam ki míg leérünk, így már
lefelé menet is kíváncsiskodtam.
-
Merre voltatok és mit csináltatok? És egyáltalán
mikor értetek vissza? – záporoztak belőlem a kérdések, de Jane félbeszakított.
-
Nyugi Samanta! Már rég tudnád, ha hagynál
megszólalni. – erre mindketten felnevettünk.
-
Jól van, bocsi. – mosolyogtam a nevetés
hatására.
Mikor tovább indultunk belekezdett a mesélésbe, hogy mikor
elaludtam átült Colin mellé és beszélgettek többek között az esti sétájukról.
Majd arról is mesélt, hogy ő is bealudt, ott muszáj volt nevetnem. Közben
leértünk az étkezőbe, ahol leültünk az ablakok közelébe egy nagyobb asztalhoz.
Az asztal ízlésesen meg volt terítve, már volt rajta péksütemény és egyéb
finomságok. Mindketten szedtünk és közben végig mesélt barátnőm. A folytatásból
megtudtam, hogy sétáltak egyet és fagyiztak is az éjszaka közepén, itt is csak
mosolyogni tudtam. Úgy tűnik Colint nem zavarják a történtek, és teljesen
odavan Jane-ért. Miközben befejeztük a témát és gondolkozni lett volna időm,
megérkeztek a többiek is. Elsőnek jött Colin, és láttam, hogy mögötte már Molly
és Eric indult felénk. Nemsoká pedig Nicole is megjelent.
Közelebb értek és megálltak mindhárman előttünk.
Közelebb értek és megálltak mindhárman előttünk.
-
Jó reggelt. – köszöntek kisebb szünetekkel
majdnem egyszerre.
-
Csatlakozhatunk? – nézet kérdőn Molly, mi pedig
bólintottunk.
Leültek, mivel én és Jane egymás mellett ültünk már, Jane
másik oldalához Colin ült. Puszival a homlokára köszöntötte barátnőjét.
-
Jó reggelt kicsim.
-
Neked is. – mosolygott Jane.
A többiek is leültek, Eric hirtelen megragadta a mellettem
lévő széket és oda ült, mellé pedig Molly és ő mellé pedig Nicole, aki így
Colin mellé került. Mikor végre mindenki elhelyezkedett, folytattuk a reggelit,
közben pedig a tegnapi koncertről beszélgettünk. Mintha valami feszültséget
éreztem volna mindenkiben, de megpróbáltam nem törődni vele. Közben áttértünk
egy másik témára.
-
Akkor ma este Helsingborg és utána pár nap
szünet. – mosolygott Molly.
Mindenki beleegyezve bólogatott és felkelt az asztaltól.
/Molly/
Reggeli után mindenki felment a szobájába, hogy
összepakoljon, mert ma kivételesen már délelőtt indulunk a következő
turnéállomásra, ami most Helsingborg. Ma azért tettünk kivételt, mert találkozom
Dannyval, hogy megbeszéljük a közös dalunk részleteit.
Így kicsit rendbe hoztam magam, elpakoltam a maradék cuccom. Közben Eric is összepakolt és levitte a saját csomagjait a kocsiba. Mikor visszajött az én csomagjaimat is segített levinni a buszhoz. Én is lementem és nem sokkal utánam már a többiek is megérkeztek. A csomagok a buszba kerültek és elköszöntem Erictől.
Így kicsit rendbe hoztam magam, elpakoltam a maradék cuccom. Közben Eric is összepakolt és levitte a saját csomagjait a kocsiba. Mikor visszajött az én csomagjaimat is segített levinni a buszhoz. Én is lementem és nem sokkal utánam már a többiek is megérkeztek. A csomagok a buszba kerültek és elköszöntem Erictől.
-
Szeretlek, találkozunk este. Szia. – köszöntem
el, majd puszit nyomtam ajkaira.
-
Én is.
Utána ő beszállta a kocsiba, én pedig felszálltam a buszra.
Tíz perccel később már úton is voltunk, én megkértem mindenkit, hogy had
ülhessek egyedül. Így Nicole és Samanta ült egymás mellett, valamint Colin és
Jane.
Az ablak felé fordultam és a tájat nézve mélyedtem a gondolataimba. Valahogy olyan furcsa mostanában Eric. Mintha valami megváltozott volna. Ráadásul, most én is furcsán érzem magam. Ez az egész körülbelül akkor kezdődött mikor elindult a koncertsorozatom. Egyre többször komor, alig beszélünk és kevés időt töltünk együtt. Már nem látom őt úgy mosolyogni, mint régen. Például ma reggel is fura volt, mindenki nevetgélt, de ő nem. Meg sem szólalt a köszönésen kívül. Abban sem vagyok biztos, hogy rá kérdezzek-e, mert félek, hogy vita lenne belőle. Ugyanakkor szeretném tudni mi a valódi baja.
Ekkor arról kezdtem gondolkozni, hogy mire is vezethető vissza az egész. Próbáltam emlékezni, mert az egy dolog, hogy mindig is voltak vitáink, de ez a hallgatagság nem rég kezdődött. És nem feltétlen lehet ezt fogni arra, hogy turnézom, mert Eric is turnézott, és akkor nem történt ilyen. Valami megváltozott, érzem. És már tudom is hogy mi.
/fél órával később/
-
Szia Danny! – mosolyogtam szélesen, az ő
mosolya, ebben a pillanatban nagyobbnak és őszintébbnek tűnt.
-
Szia Molly! Ez lenne az a stúdió. –
elmosolyodott és folytatta – Nagyon csinos vagy, bár nem mondtam újat.
Elpirultam és csak mosolyogtam, szerencsére elfelejtette
velem az összes előbbi gondolatom. Az én mosolyom is végre őszinte volt. Közben
elindultunk befelé a stúdióba.
A részleteket, a felvétel időpontját, a csapatot, hogy kivel fogunk dolgozni, mind hamar megbeszéltük. Majd rátértünk a dalra és Danny elmondta a terveit.
A részleteket, a felvétel időpontját, a csapatot, hogy kivel fogunk dolgozni, mind hamar megbeszéltük. Majd rátértünk a dalra és Danny elmondta a terveit.
-
Arra gondoltam, hogy legyen egy lassú dal. –
vette fel a komoly énjét a munka miatt.
-
Igazából tetszik az ötleted, szeretem a lassú
dalokat. – válaszoltam - Azok valahogy jobban kifejezik egy ember érzéseit,
gondolatait.
Ezen még ő sem tudott komoly maradni, így fülig érő szájjal
elővette a gitárját.
-
Megmutatom eddig mi van kész.
Elkezdett játszani egy csodálatos dallamot a gitáron,
mondani való sem kellene hozzá, mert már önmagában is sokat mondott. Olyan
hamar tellett az idő, de az egész egy csodálatos örökkévalóságnak tűnik. És
akkor eszembe ötlött a tökéletes szöveg, szólhatna az ilyen pillanatokról.
-
Danny! – szólaltam meg hirtelen és a srác is
összerezzent kicsit – Szólhatna a dal azokról a pillanatokról, ami nem akarjuk,
hogy elmúljon.
-
Hű, ez tetszik. Van valami ötleted? – vigyorgott
és láttam rajta. hogy tényleg tetszik neki az ötlet.
Bólintottam és elővettem egy papírt és megkértem, hogy játssza
le újra. Közben még sokszor újrajátszotta, én pedig írtam egy vázlatszöveget.
Az ihlet maga a dallam volt számomra. Másfél órával később már készen is volt a
dal, de nem akartuk összekapkodni, úgyhogy még a stúdiózás előtt átellenőrizzük
a csapattal.
Eldöntöttük, hogy meghallgatjuk milyen, így közelebb ültem Dannyhoz, ő pedig elkezdte játszani a dalt. Majd én beléptem énekelve az írt szöveg első sorát. Danny felnézett a szövegre és mikor ő következett, ugyanígy belépett. Ebben a pillanatban úgy éreztem, hogy az én hangom és az övé valahogy különös kapcsolatban állnak, tökéletes harmóniában vannak. Végig énekeltük a szöveget nézve, de utána csak egymást néztük. Hirtelen furcsa érzések kerítettek hatalmába, amiket nem lehet szavakba önteni.
Szia! Nah végre örömmel látom h mindenki észre veszi azokat a bizonyos "jeleket"..:)Ahogy mondtam is már Eric-nek nem jön össze ez a csak barátok dolog...és személy szerint úgy gondolom nem sokáig tudja leplezni a féltékenységét...nem tudod örökre el menekülni...
VálaszTörlésKíváncsi vagyok mi lesz azon a szabad napon remélem valami izgis :D jah és majdnem elfelejtettem mi az az utolsó mondat? o.O "Hirtelen furcsa érzések kerítettek hatalmába, amiket nem lehet szavakba önteni." most ezt nem tudom h direkt így akartad de nagyon félreérthető lett xDD na mind1 várom a folytatást! :) puszii
Szia :D
VálaszTörlésHát, Molly észre vette hogy valami nincsen rendben.. és most jól belecsaptam a közepébe XDD Bocsi :)
Szóval, Ericnek nem működik hogy csak Mollyra koncentráljon, mert egyre csak Jane jár a fejében, ami a történet szempontjából igen csak ígéretes :)) Alig várom már az új évadot :D és mekkorát nevettem mikor Eric : -remélhetőleg a saját szobámba- XDD
Sam.. persze hogy mindent tudni akar, bár én is így éreznék a helyében XD de viszont ha én lennék ő nekem nem tetszene Colin és Jane.. most már nem XDD
és akkor vissza Mollyhoz, mint már belefogtam, igencsak érdekelne mire jött rá, de gondolom ráérzett hogy elmúlt az a szenvedélyes szerelem, mindenesetre kitartó vagyok és nem adom fel, hogy reménykedem nem haragban válnak el egymástól! És a dal... Danny és Molly hangja egyébként is jól passzol és jó is lenne egy ilyen dal :D Jó hogy van valaki aki boldoggá teheti majd :))
Várom a folytatást
Puszi Jenni
Szia!
VálaszTörlésÁh, nem lennék Eric helyébe. Mi ez hogy 'El kell felejtenem.'? Eric úgy sem fogja tudni elfelejteni Jane-t, habár ha 2. évad címe Szerelmet Lopni, akkor biztos támadásba lendül a popsztár. :D
Akkor Molly most tudja hogy Eric - ha lehet így fogalmazni - szerelmes Jane-be? Az nem lenne jó.. ._. Na meg a vége! :O Csaknem fog Molly beleszeretni Dannybe.? Bár a jelek és leírtak szerint 99.9%-ig biztos. :D
Majd meglátom hogy Jane és Colin meddig lesznek együtt? Miért, meddig lesznek együtt? xD Jó, tudom majd meglátom.. :D
Várom a kövit. :)
Puszi Sarah
@Dórii: Hát, igazad lehet. Majd minden kiderül az érzelmekkel kapcsolatban. Minden a helyére fog kerülni.;)
VálaszTörlésSzabadnap, még nem teljesen tudom mi is lesz, de valami biztos történik.:)
Nem tudom mit érthettél félre...Szerintem nem az, de lehet én tévedek.:)
@Jenni: Semmi gond, az volt a leglényegesebb, ami a legjobban izgatott.:D
Bizony hogy ígéretes.:) Mivel most jön az évadzáró, már nem kell sokat várni az új évadra.;)
Igyekeztem valami vicceset is beleírni, hogy élvezhetőbb legyen, látom bevált.:D
Érthető, hogy neked nem tetszik a Colin-Jane páros, de még Samanta sem tud mindent.
Térjünk akkor vissza Mollyhoz, szerintem az évadzáróban megkapod a kérdésedre a választ.:) Igen, én is szeretném ha lenne egy ilyen dal, amiről írtam.
@Sarah: Hát...kellene.:D De az évadból minden kiderül, ugyanígy, folytatólagos lesz.:)
Ez mind-mind ki fog derülni...lakat a számon.:) Jól mondod, majd meglátod.;)