2012. augusztus 26., vasárnap

23. fejezet ~ A Brand New Start /Évadzáró/


Sziasztok, kellemes vasárnapot.:)
Az előző fejezet kommentjeit nagyon köszönöm, mindegyikre válaszoltam. Azért remélem ehhez sokkal többet kapok és rekordot döntötök ismét.;)
És igen, jól olvastátok a címet, évadzáró. Eljutottunk ide is.:) Köszönöm, hogy ilyen kitartóak voltatok és a sok rendszeres olvasót...Nagyon jól esik. Ahogy Eric mondaná, nélkületek semmi vagyok! Remélem ezentúl is találkozunk és olvassátok a következő évadot. Aki nem iratkozott volna fel rendszeres olvasónak, az mindenképpen tegye meg, nem fogja megbánni.:)
Még egyszer köszönök mindent.
És akkor most kellemes olvasást kívánok!
Bonie♥



/Jane/

Helsingborg felé utazás közben, Molly egyedül ült, gondoltam, talán kell neki egy kis magány.  Nicole és Samanta ültek egymás mellé, így én ismét Colinnal voltam. Ez az utazás elég hallgatag volt, mindenki elfoglalta magát, csak egy-két párbeszédet lehetett hallani. Én például az utazás alatt zenét hallgattam és figyeltem kifelé az ablakon. Szerencsére hamar odaértünk, mindenki megkönnyebbülve szállt ki a buszból. Molly elment a stúdióhoz, amit Dannyval néztek ki. Nagyon kíváncsi leszek a közös dalukra. Érdekel miről fog szólni, mi lesz a szövege és a mondanivalója, hisz Mollynak csodálatos számai vannak.
Mi pedig, mivel még volt pár óra a koncert hangpróbájáig, felmentünk a szállásunkra. Eric előttünk ért oda, de ő végig fent volt. Szinte mi is, de kicsit körbenéztünk a hotelban és picit a környéken is.

Lassan indulnunk kell a koncert konkrét helyszínére. Összeszedelődzködtünk, és indultunk is. Molly visszaért és volt egy kis hangpróba, majd vártuk, hogy kezdetét vegye a műsor. Most nem nagyon tudtunk beszélni Mollyval a koncert előtt, mert a hangpróba után sietett átöltözni és sminkelni. Pedig mindannyian megkérdeztük volna, milyen lesz a készülő dal. Közben már az utolsó percekben jártunk és felkészültünk a színpadra lépéshez. Ma is minden olajozottan ment, mindent tökéletesen megcsináltunk. Viszont Molly az eddigieknél is jobban beleélte magát a dalokba. Érzelemmel teljes szenvedéllyel énekelt, az egész teljesen más volt mint eddig. Tánc közben is tiszta libabőr lettem és szerintem a közönség is. Talán itt kaptuk a legnagyobb tapsot eddig, bár ez után az előadás után meg is tudtam érteni.
Mikor vége lett a koncertnek a színfalak mögött igyekeztünk megdicsérni, de csak pár szót tudtunk váltani, mert vissza volt az autogramosztás. Mi azt már nem vártuk meg és visszamentünk a szállásra.



Másnap reggel én keltem fel elsőnek, kikeltem az ágyból és elmentem inni. Közben végig a tegnapi koncert járt a fejemben. Csodálatos volt, egyszerűen nem lehet megfogalmazni, hogy mennyire. Nem tudom mi történt Mollyval, de teljesen átélte az érzelmeket a dalokban. Fantasztikus volt.
Belekortyoltam a vízbe és felfrissülten indultam vissza a szobámba. Néztem, hogy a csomagjaimat alig pakoltam ki, ennek örültem, mert nem kell majd annyit visszapakolni. Gyorsan elmentem zuhanyozni és felvettem egy szürke térd fölé érő egybe részes szoknyát, a hajam pedig csak eltűztem.
Úgy döntöttem leülök a gépem elé, már úgyis régen voltam fent. Rögtön beléptem az email fiókomba, és láttam, hogy jött pár üzenetem. Végigfutottam és a hirdetéseket kitöröltem, majd észrevettem, hogy a szüleim is írtak. Gyorsan megnyitottam, de egy örökkévalóságnak tűnt még betölt. Mikor végre betöltött, izgatottan kezdtem hozzá az olvasásához:

Szia Kicsim!

Emlékszel, mondtuk, hogy megnézünk, meg is tettük. Nagyon-nagyon ügyesek voltatok. Az énekes kislány is nagyon ügyes, örülök, hogy megkaptátok ezt a lehetőséget. Jó látni, hogy boldog vagy.
Apád is örömmel nézte, az egyetlen lányát és nagyon büszke volt rád. Az öcséd pedig csak tátott szájjal figyelte a koncertet. Mindannyian további sok sikert kívánunk!
Ja és az öcséd; mikor megérkezett a posta én mentem ki érte és láttam, hogy svéd bélyeg van rajta. Tudtam, hogy neki szól és odaadtam neki. Egy ideig csak csillogó szemmel bámult a dobozra, majd kibontotta. Rögtön felvette a pólót is, és teljesen odavolt érte. Aztán persze a csoki sem maradt ki, megkóstolta és minket is megkínált. Nagyon finom, ilyet még küldhetsz. Nagyon örül neki és sok puszit küld. Mi is szeretünk, jó lenne már látni.

Puszil: Anya, Apa, Brian

Ahogy olvastam ismét elérzékenyültem, régen láttam őket és hiányoznak. Büszkék rám, ez nagyon jó érzés. Hálát éreztem, hogy egyáltalán elengedtek, mert ha nem tették volna, akkor ez az egész nem valósulhatott volna meg. Az öcsémnek is hálás voltam, hisz ő keresett élő adást, hogy láthassanak és végig követte a koncertet is. És hogy örült az ajándéknak, ezt meg kell majd köszönnöm Ericnek, sokat segített ezzel.
Elkezdtem gondolkozni, hogy hogyan is tudnám megköszönni neki. Kitaláltam, hogy kap valami apróságot, de még nem tudom mit.

/Molly/

Elég korán keltem és lementem az étkezőbe, megreggeliztem és egykedvűen néztem ki a fejemből. Nem volt még rajtam kívül senki sem lent, teljes csend uralkodott a helyiségen. Amíg el nem aludtam, a tegnapon gondolkoztam, de még mindig bizonytalan voltam a döntésemben. Reggel korán lejöttem, hogy még egyszer mindent átgondoljak, de nem lett könnyebb, sőt sokkal nehezebb. Közben kezdtek beszállingózni az emberek, így muszáj volt az órámra pillantanom. Már kilenc óra is elmúlt. Jól elkalandoztam a gondolataimban. Csak az a baj, hogy nem igazán lettem előrébb. Megittam a maradék – már csak langyos – teám és felálltam az asztaltól. Elindultam kifelé, majd a liftekhez. A lifttel már úton is voltam felfelé, mély levegőt vettem majd kiszálltam. Az ajtó előtt abban reménykedtem, hogy Eric már ébren van.

Benyitottam és beljebb lépve kerestem a szememmel, szerencsére meg is találtam. Éppen háttal állt és pakolt a táskájába.
-          Eric beszélnünk kell. – kezdtem viszonylag bátran.
Közben Eric behúzta a cipzárt. Megfordult és mosolyogva nézett rám, de mikor meglátott, ő is elkomolyodott. Mélybarna szemei csak úgy égettek, ahogy kérdőn nézett rám.
-          Hallgatlak. – mondta komolyan és látszott, hogy figyel és érzi, valami nincs rendben.
Alig tudok megszólalni és gombóc van a torkomban, de mégis erőt vettem magamon és folytattam.
-          Szóval, beszélnünk kellene valami fontos dologról… - nem igen tudtam folytatni, mert a gondolataim össze-vissza kavarogtak, nem tudtam értelmes mondatot kinyögni.
Eric még mindig türelmesen figyelt és nagy levegőt vett, majd egy kicsit összébb húzta a szemöldökét. Kezdett egyre komolyabb lenni, talán ő is kezdte átérezni, ez nem játék. Megérezte, hogy ezt már nem lehet tovább húzni.
-          Figyelj Eric, mostanában mintha megváltoztál volna. Másképp viselkedsz velem, és úgy általában is. És ez alól én sem vagyok kivétel, én is megváltoztam. – próbáltam elmagyarázni érzéseim, közben mintha az a bizonyos gombóc egyre csak nőtt volna.
-          Az lehet…
-          Nehéz kimondani, de talán mindketten tovább szeretnénk lépni. Kihűlt a több mint négy év alatt a kapcsolatunk. Látom rajtad, hogy már nem úgy viszonyulsz hozzám, mint régen és talán már én sem hozzád. – kezdett elcsuklani a hangom és könnyek kezdtek el gyűlni a szememben, éreztem már alig bírom visszafogni őket. Nagyon nehéz volt ezeket a szavakat kimondanom.
Eric arca szomorúan fürkészett és láttam az ő csodálatos, barna szemei is a könnytől csillognak, de próbálta tartani magát. Nem mondott semmit, csak megfogta a kezem és én pedig folytattam.
-          Talán jobb, ha külön úton folytatjuk. Mindkettőnknek. – itt megcsuklott a hangom és a könnyek zuhatagként kezdtek folyni végig arcomon.
Eric megérintette az állam és felemelte a fejem. Másik kezével pedig törölgette az arcom, meg akart szabadítani a könnyektől.
-          Molly, ne sírj. – kezdte – Komolyan így gondolod?
Csak bólintottam, ő pedig még mindig az arcomon tartotta a kezét.
-          Szeretlek. – suttogtam és egy utolsó, lágy csókot nyomtam, most legörbülő ajkaira.
Jó volt még egyszer érezni őt. Egy tökéletes búcsú, szavak nélkül és látszólag ő is így gondolta. Átkaroltuk egymást és élveztük az utolsó pillanatot, majd egymásra néztünk.
-          Mindig lesz helyed a szívemben. – mondta és elengedett.
-          Neked is az enyémben. – próbáltam mosolyogni, amennyire csak tőlem telt – Remélem, nagyon jó barátok maradhatunk.
-          Persze, ez nem is kérdés. – csuklott el az ő hangja is – Azt hiszem, az lenne a legjobb, ha én most hazamennék.
-          Rendben. – néztem lefelé, Eric pedig felvette az imént bepakolt bőröndjét és elindult kifelé.
-          Vigyázz magadra! – szóltam utána ismét könnyezve.
-          Te is. – válaszolt halkan és kilépett az ajtón.

Abban a pillanatban a térdeim felmondták a szolgálatot és ott, a szoba közepén ahol álltam, lerogytam. A kezembe temettem az arcom és zokogtam, de tudtam, mindkettőnknek jobb lesz. Nehéz lesz kivernem őt a fejemből, hisz nagyon hosszú ideig voltunk együtt. Egy darabig biztosan üres leszek belülről, de ezen majd túllépek. Hiányozni fog az érintése, a csókja, a kedves szavai, de idővel ezek nélkül is boldogulok.
 
Akár mennyire akartam, a sírás nem állt el, de annyi erőt vettem magamon, hogy felálljak és kimenjek a fürdőbe. Kicsit megmostam az arcom és nagy levegőt vettem. Belenéztem a tükörbe, majd gyorsan az órámra pillantottam, döbbentem vettem észre, hogy legalább másfél órát töltöttem a földön. Valamennyire sikerült megnyugodnom és megkönnyebbülnöm, de ki kell öntenem magamból. Majd visszamentem a szobámba és megkerestem a telefonom és tárcsázni kezdtem a barátnőm. Megbeszéltem vele egy találkozót estére. Szipogva és a könnyeimmel küszködve, de én is összepakoltam.

2012. augusztus 19., vasárnap

22. fejezet ~ Studio

Sziasztok!
Mielőtt rátérek a fejezetre elmondom, hogy ha minden jól megy akkor a 2. évad szeptember 2.-án, vasárnap debütál. Ezt oldalt is láthatjátok.:)
Az előző fejezet hozzászólásaira már válaszoltam és köszönöm mindegyiket.
Ez a rész is tartogat meglepetéseket, de fedezzétek fel ti.;)
Puszi: Bonie :)




/Eric/

Miután elhajtottam a kocsimmal a koncertről próbáltam nem gondolni arra, amit láttam. Idegeim kicsit megfeszültek, de minél távolabb kerültem a parkolótól, annál jobban éreztem magam. Mentem egy kört és csak akkor álltam meg a szálloda előtt. A heves szívverésem csillapodni kezdett, kifújtam a levegőt és felfrissülve szálltam ki a kocsiból, majd bezártam. Elindultam a bejárat felé, átsiettem az előtéren a liftekig. Szerencsére pont lent volt, így beszálltam és elindultam – lehetőleg ma a saját – szobámba. Kinyitottam az ajtót és még csak körül sem néztem, csak levágódtam egy kanapéra. Úgy döntöttem, megnézem a rajongóktól kapott leveleket és twitteket, az legalább lefoglal. Előkerestem a csomagjaim közül a gépem és már kapcsoltam is be. Böngésztem az üzenetek között, némelyiken elmosolyodtam, némelyik láttán viszont, alig kaptam levegőt a nevetéstől. Néhányuknak válaszoltam, hogy nehogy azt higgyék, nem foglalkozom velük. Ők is tudják, hogy nélkülük, semmi vagyok.
 Aztán gondoltam bekapcsolom a tv-t és elütöm valahogy az időt, amíg Molly hív, hogy mehetek érte. Csak kapcsolgattam a csatornákat, amikor végre valami jó műsort találtam az X-Aktákat. Valószínű, hogy sokáig nézhettem, mert Molly SMS-ére eszméltem fel.

Lassan végzek a dedikálással, elindulhatsz. Puszi Molly

Gyorsan kikapcsoltam a tv-t, majd fogtam a kocsi kulcsot. Kiléptem az ajtó elé mondhatom pont a legjobbkor. Megláttam Colint és Jane-t enyelegni és próbáltam higgadt és természetes maradni. Csak egy gyors "Sziasztok"-ot nyögtem ki, és már hívtam is liftet. Reménykedtem, hogy hamar felér, szerencsémre igen és már ott sem voltam. Nem akartam tovább nézni az egészet.

Beültem a kocsiba, és csakis arra gondoltam, hogy el kell felejtenem. Nem lehetek mindig féltékeny és főleg nem húzom föl magam minden egyes alkalommal mikor látom valamelyiküket vagy mindkettőjüket. Rátapostam a pedálra, és már indultam is Mollyhoz, a barátnőmhöz, az egyetlen olyan emberhez, akire úgy gondolhatok! Már én is kezdtem elhinni és elfelejteni az imént látottakat.
A város elég kihalt volt, csak néhol kószál egy-két ember. De elvégre érthető, mert ilyen későn már ki mászkálna hét közben? Csakis a koncertről hazaindulók. Lassan megérkeztem és kiszálltam, hogy megkeressem Mollyt. Láttam, hogy az utolsó aláírásokat osztogatja, és az utolsó képeket csinálják vele. Mikor az utolsó ember is elment, előjöttem és barátnőm mellé álltam. Ő megdörzsölte a szemét és felkelt a helyéről.
-          Köszi, hogy eljöttél, a szemeim már leragadnak. – mosolygott Molly és átölelt.
Viszonoztam az ölelését.
-          Akkor ha gondolod, indulhatunk is. – mondtam eléggé egykedvűen, de mosolyogva.
Molly bólintott és elindultunk ismét a szálláshoz.

/Samanta/

Arra ébredtem, hogy pityeg a telefonom, mert merülőben van. Gyorsan töltőre dugtam, visszaaludni azonban már nem tudtam, mivel már nyolc felé járhatott. Ehelyett csak feküdtem az ágyamban. Nem akartam zajt csapni, mert láttam, hogy Jane még alszik. Igazából fogalmam sincsen, hogy mikor jött haza, de annak mindenképpen nagyon örülök, hogy rendben vannak Colinnal. Elég volt csak az, hogy mikor felkeltem a buszban, már csak egymás mellett láttam őket.
Barátnőm szakított meg a gondolataimban, mert hallottam a hangját.
-          De jó hogy fent vagy. Jó reggelt. – jött közelebb álmos fejjel.
-          Neked is jó reggelt! Na halljuk, mi volt tegnap? – tértem rögtön a tárgyra, mert mindenről lemaradtam.
-          Jó, nyugi…Mindent elmesélek reggeli közben. – nevetett.

Gyorsan felöltöztünk, majd indultunk lefelé az étkező felé, mert mindketten éhesek voltunk. Sajnos nem bírtam ki míg leérünk, így már lefelé menet is kíváncsiskodtam.
-          Merre voltatok és mit csináltatok? És egyáltalán mikor értetek vissza? – záporoztak belőlem a kérdések, de Jane félbeszakított.
-          Nyugi Samanta! Már rég tudnád, ha hagynál megszólalni. – erre mindketten felnevettünk.
-          Jól van, bocsi. – mosolyogtam a nevetés hatására.
Mikor tovább indultunk belekezdett a mesélésbe, hogy mikor elaludtam átült Colin mellé és beszélgettek többek között az esti sétájukról. Majd arról is mesélt, hogy ő is bealudt, ott muszáj volt nevetnem. Közben leértünk az étkezőbe, ahol leültünk az ablakok közelébe egy nagyobb asztalhoz. Az asztal ízlésesen meg volt terítve, már volt rajta péksütemény és egyéb finomságok. Mindketten szedtünk és közben végig mesélt barátnőm. A folytatásból megtudtam, hogy sétáltak egyet és fagyiztak is az éjszaka közepén, itt is csak mosolyogni tudtam. Úgy tűnik Colint nem zavarják a történtek, és teljesen odavan Jane-ért. Miközben befejeztük a témát és gondolkozni lett volna időm, megérkeztek a többiek is. Elsőnek jött Colin, és láttam, hogy mögötte már Molly és Eric indult felénk. Nemsoká pedig Nicole is megjelent.
Közelebb értek és megálltak mindhárman előttünk.
-          Jó reggelt. – köszöntek kisebb szünetekkel majdnem egyszerre.
-          Csatlakozhatunk? – nézet kérdőn Molly, mi pedig bólintottunk.
Leültek, mivel én és Jane egymás mellett ültünk már, Jane másik oldalához Colin ült. Puszival a homlokára köszöntötte barátnőjét.
-          Jó reggelt kicsim.
-          Neked is. – mosolygott Jane.
A többiek is leültek, Eric hirtelen megragadta a mellettem lévő széket és oda ült, mellé pedig Molly és ő mellé pedig Nicole, aki így Colin mellé került. Mikor végre mindenki elhelyezkedett, folytattuk a reggelit, közben pedig a tegnapi koncertről beszélgettünk. Mintha valami feszültséget éreztem volna mindenkiben, de megpróbáltam nem törődni vele. Közben áttértünk egy másik témára.
-          Akkor ma este Helsingborg és utána pár nap szünet. – mosolygott Molly.
Mindenki beleegyezve bólogatott és felkelt az asztaltól.

/Molly/

Reggeli után mindenki felment a szobájába, hogy összepakoljon, mert ma kivételesen már délelőtt indulunk a következő turnéállomásra, ami most Helsingborg. Ma azért tettünk kivételt, mert találkozom Dannyval, hogy megbeszéljük a közös dalunk részleteit.
Így kicsit rendbe hoztam magam, elpakoltam a maradék cuccom. Közben Eric is összepakolt és levitte a saját csomagjait a kocsiba. Mikor visszajött az én csomagjaimat is segített levinni a buszhoz. Én is lementem és nem sokkal utánam már a többiek is megérkeztek. A csomagok a buszba kerültek és elköszöntem Erictől.
-          Szeretlek, találkozunk este. Szia. – köszöntem el, majd puszit nyomtam ajkaira.
-          Én is.
Utána ő beszállta a kocsiba, én pedig felszálltam a buszra. Tíz perccel később már úton is voltunk, én megkértem mindenkit, hogy had ülhessek egyedül. Így Nicole és Samanta ült egymás mellett, valamint Colin és Jane.

Az ablak felé fordultam és a tájat nézve mélyedtem a gondolataimba. Valahogy olyan furcsa mostanában Eric. Mintha valami megváltozott volna. Ráadásul, most én is furcsán érzem magam. Ez az egész körülbelül akkor kezdődött mikor elindult a koncertsorozatom. Egyre többször komor, alig beszélünk és kevés időt töltünk együtt. Már nem látom őt úgy mosolyogni, mint régen. Például ma reggel is fura volt, mindenki nevetgélt, de ő nem. Meg sem szólalt a köszönésen kívül. Abban sem vagyok biztos, hogy rá kérdezzek-e, mert félek, hogy vita lenne belőle. Ugyanakkor szeretném tudni mi a valódi baja.
Ekkor arról kezdtem gondolkozni, hogy mire is vezethető vissza az egész. Próbáltam emlékezni, mert az egy dolog, hogy mindig is voltak vitáink, de ez a hallgatagság nem rég kezdődött. És nem feltétlen lehet ezt fogni arra, hogy turnézom, mert Eric is turnézott, és akkor nem történt ilyen. Valami megváltozott, érzem. És már tudom is hogy mi.

/fél órával később/
-          Szia Danny! – mosolyogtam szélesen, az ő mosolya, ebben a pillanatban nagyobbnak és őszintébbnek tűnt.
-          Szia Molly! Ez lenne az a stúdió. – elmosolyodott és folytatta – Nagyon csinos vagy, bár nem mondtam újat.
Elpirultam és csak mosolyogtam, szerencsére elfelejtette velem az összes előbbi gondolatom. Az én mosolyom is végre őszinte volt. Közben elindultunk befelé a stúdióba.
A részleteket, a felvétel időpontját, a csapatot, hogy kivel fogunk dolgozni, mind hamar megbeszéltük. Majd rátértünk a dalra és Danny elmondta a terveit.
-          Arra gondoltam, hogy legyen egy lassú dal. – vette fel a komoly énjét a munka miatt.
-          Igazából tetszik az ötleted, szeretem a lassú dalokat. – válaszoltam - Azok valahogy jobban kifejezik egy ember érzéseit, gondolatait.
Ezen még ő sem tudott komoly maradni, így fülig érő szájjal elővette a gitárját.
-          Megmutatom eddig mi van kész.
Elkezdett játszani egy csodálatos dallamot a gitáron, mondani való sem kellene hozzá, mert már önmagában is sokat mondott. Olyan hamar tellett az idő, de az egész egy csodálatos örökkévalóságnak tűnik. És akkor eszembe ötlött a tökéletes szöveg, szólhatna az ilyen pillanatokról.
-          Danny! – szólaltam meg hirtelen és a srác is összerezzent kicsit – Szólhatna a dal azokról a pillanatokról, ami nem akarjuk, hogy elmúljon.
-          Hű, ez tetszik. Van valami ötleted? – vigyorgott és láttam rajta. hogy tényleg tetszik neki az ötlet.
Bólintottam és elővettem egy papírt és megkértem, hogy játssza le újra. Közben még sokszor újrajátszotta, én pedig írtam egy vázlatszöveget. Az ihlet maga a dallam volt számomra. Másfél órával később már készen is volt a dal, de nem akartuk összekapkodni, úgyhogy még a stúdiózás előtt átellenőrizzük a csapattal.

Eldöntöttük, hogy meghallgatjuk milyen, így közelebb ültem Dannyhoz, ő pedig elkezdte játszani a dalt. Majd én beléptem énekelve az írt szöveg első sorát. Danny felnézett a szövegre és mikor ő következett, ugyanígy belépett. Ebben a pillanatban úgy éreztem, hogy az én hangom és az övé valahogy különös kapcsolatban állnak, tökéletes harmóniában vannak. Végig énekeltük a szöveget nézve, de utána csak egymást néztük. Hirtelen furcsa érzések kerítettek hatalmába, amiket nem lehet szavakba önteni.

2012. augusztus 12., vasárnap

21. fejezet ~ "Mellette mindig mosolygok"

Sziasztok!
Rettenetesen sajnálom, hogy ennyit késett a 21. rész, de nyaralni voltam és még pár dolog mindig közbe jött. De most itt van és remélem tetszeni fog.:)
Az előző fejezet hozzászólásaira már válaszoltam és nagyon köszönöm őket!
A részről pedig csak annyit, hogy kíváncsi leszek a véleményekre.:)
Jó olvasást.:)
Puszi: Bonie ♥




Alighogy elindultunk Malmö felé, Sam elaludt, mondhatom ő is a legjobbkor alszik el. Mindenki mellett ültek éppen, kivéve Colint, de szerencsémre hátrafordult és megkérdezte nem-e ülök mellé. Én rögtön beleegyeztem, hisz mostanában eléggé hanyagoltam és végre nyugodtan lehetünk egymás közelében.
-          Nem is értem mit csinál éjszaka Sam, tuti megint óráig beszélt Daniellel, gondolom ezért alszik most. De így legalább tudunk kicsit beszélgetni. – mondtam Colinak aki erre elmosolyodott.
-          És te mit csináltál tegnap…keveset beszéltünk.
-          Ja semmi nem volt tulajdonképpen, csak a koncert után összekevertük a szobákat de meg is oldottuk. – magyaráztam.
-          Azt hogy csináltátok? És kivel cseréltétek össze? – kíváncsiskodott tovább Colin.
-          Rossz kártyát fogtunk és bejött Eric a szobába, Sam meg Ericébe. Szerencsére hamar szóltunk Samnak is és visszacseréltük. – mondtam el a lényeget.
Colin kicsit összehúzta a szemöldökét, de aztán már nem látszott rajta semmi és így folytatta.
-          Hát oké, ilyen előfordul. Koncert után csinálsz valamit?
-          Hát nem tudom, szerintem megyek a szállásra, mert biztos kileszek. Miért te mit csinálsz? – néztem rá kérdőn.
-          Tőled függ. – vigyorgott hatalmasat.
-          Miért gondoltál valamire? – fürkésztem kíváncsian az arcát.
-          Arra gondoltam sétálhatunk egyet Malmöben. Persze ha nem leszünk fáradtak. – viccelődött a könyökével bökdösve.
-          Viccelsz? Ki lesz fáradt? – nevettem – Jó ötlet.
Colin csak mosolygott és a mögöttünk még mindig alvó lányra nézett. Elnevettük magunkat, s mivel én még elég álmos voltam, Colin vállának dőlve próbáltam pihenni. Colin átkarolt, közben megigazította a hajam. Ebben a percben elkezdtem agyalni, hogy milyen is lehet Malmö, hisz most megyek oda először. És az hogy Colin mutatja meg, csak hab a tortán. Hirtelen elfelejtettem mindent és csak az estén gondolkoztam. Annyira várom már a koncertet is. És azt, hogy végre táncolhassak felszabadultan, mindnet elfelejtve. Csak én és a tánc. De azért azt sem tagadhatom, hogy a koncert utáni kiruccanást is nagyon várom Colinnal. Végül annyit gondolkoztam, hogy valószínűleg elnyomott az álom.

/Colin/

Végre a közelemben érezhetem Janet. Már hiányzott nagyon, hogy átölelhessem, de most kárpótol az, hogy az ölemben alszik. Annyira aranyos, ahogy szuszog. Mindig mosolygom ha vele vagyok, de mostanában kevesebb időt töltöttünk együtt. Most ez is megoldódni látszik, de valószínű a turné miatti elfoglaltságunk lehet az oka. Ebben a pillanatban viszont nem érdekelt. Elég volt nekem, hogy ott van mellettem Ő.

A szobacsere estéje, ahogy Jane említette nem volt vészes, bár most, hogy visszagondolok kicsit jobban idegesít. De miért? Inkább nem ezzel foglalkozom.
Nagyon várom már az estét, voltam párszor Malmöben, igaz nem este. Biztos kiismerem majd magam, csak nem tévedünk el.  Egy csodálatos város, szerintem tetszeni fog Jane-nek. Örültem, hogy igent mondott, mert biztos nagyon fáradtak leszünk, de nem kellene kihagyni, szóval jól döntött. Ha a koncert olyan jól sikerül, mint az első, akkor csodálatos lesz az este.

Időközben már odaértünk Malmö széléhez, de a nagy gondolkozásban fel sem tűnt. Jane még mindig aludt. Lassan fel kéne keltenem. Viszont csak akkor akartam, mikor már tényleg közel leszünk a parkolóhoz. Még párpercig az ismerős tájat figyelve, bámultam ki az ablakon, majd láttam, perceken belül megérkezünk. Nem akartam hirtelen felébreszteni, ezért megsimogattam a kezét, majd az arcát. És nemsokára láttam, hogy kezd ébredezni.
-          Kicsim, hahó… – próbáltam halkan szólítgatni Janet – Megérkeztünk Malmöbe, nemsoká leszállunk.
Ekkor Jane lassan kinyitotta a szemét, majd nyújtózott egy nagyot.
-          Remélem kényelmesen és jól aludtál – mondtam neki mosolyogva – Mert én igazán kényelmesen elvoltam.
-          Végigaludtam az egész utat? Jaj ne. – nevette el magát álmosan, majd mikor abbahagyta folytatta, amin meg én mosolyodtam el – Egyébként tök jól. Ugye nem csorgott a nyálam?
-          Mi? – néztem nevetve rá és látszott rajta, hogy nem gondolja komolyan, majd ismét felnevetett velem – Dehogy.
Közben azt vettük észre, hogy lassan bedöcögünk a koncert helyszínére a hátsó parkolóba. Időközben Samanta is felkelt és pislogva nézett felénk.

/Eric/

A malmöi koncert helyszínéhez egyedül mentem autóval. Elég unalmas volt, de legalább nyugis. Hamarabb leértem Malmöbe, mint Mollyék turnébusza, mondjuk nem sokkal. Gyorsan leparkoltam és kipattantam az autóból, majd már láttam is a buszt. Lassan behajtottak ők is a parkolóba és leszálltak. Először Sam szállt le, majd mikor láttam kik és hogy követik összeráncoltam a szemöldököm. Jane és Colin kézen fogva sétáltak. Ismételgettem magamban, hogy nem érdekel és attól, szerencsére jobb lett. Örömmel nyugtáztam, hogy a felejtés szépen halad. Nem vártam meg amíg közelebb érnek, kikerültem őket és indultam is Mollyék felé. 

Időközben mindenki eltűnt készülődni, én pedig kényelembe helyeztem magam. A koncert perceken belül kezdődött is. Ugyanolyan tökéletes volt, mint az első.  Molly ruhája ismét csodásan festett rajta. A Rollercoasterrel kezdett, minthogy eddig is, és szép lassan következtek a dalok. A kis tánccsapat nem mindig volt mellette, de ő akkor is megállta a helyét a színpadon. A csapat is ügyes volt, mindent tökéletesen megcsináltak. Végül a rajongók ismét kiabálva és éljenezve tapsolták meg. Molly most is igyekezett átöltözni, hogy találkozhasson a rajongókkal és aláírást is oszthasson. Én úgy döntöttem addig megvárom a szálláson.
Mikor mentem a kocsimhoz a koncert után a távolban egy párt láttam sétálni. Egy ideig mosolyogva figyeltem őket, de nem tartott sokáig. Észrevettem hogy Jane és Colin az, majd rögtön bevágódtam a kocsiba és elhajtottam. Tartom a szavam bármilyen nehéz is, elfelejtem!

/Jane/

A koncert ismét remekül sikerült, így ennek iszonyatosan örülök. Várhatóan el is fáradtunk mindannyian, de a délutáni alvásom Colin mellett sokat segített azért. Semmiféleképpen nem akartam lemondani a sétát, egész délután azt vártam. És egy kis fáradtság nem fogja elrontani az esténket.
Igyekeztem a koncert után gyorsan átöltözni, és Colin már az öltöző előtt várt.
-          Na mehetünk? – kérdeztek szikrázó mosollyal.
-          Abszolút! – csattantam fel kíváncsian.
Megfogtam a kezét és elindultunk ki a színfalak mögül.
Az egész út alatt beszélgettünk, vagyis inkább csak Colin, én csak hallgattam amiket mesél a városról. Este az egésznek volt egy kellemes hangulata. Megmagyarázhatatlanul tetszett az egész városnak a kivilágítása.
Már vagy egy órája sétálgattunk, mikor Colinnak eszébe jutott valami, amire nem számítottam.
-          Eszünk egy fagyit? – nézett kérdőn amennyire láttam a sötétben.
-          De ilyen későn? Van egyáltalán nyitva fagyizó? – kérdeztem tőle meglepetten.
-          Szerintem biztos van. Ismerek egyet. Kérsz?
-          Jöhet! – kacsintottam felé. 

Pár perccel később már a fagyinkat vártuk, én mogyorósat, Colin pedig csokit kért. Majd már a fagyival a kezünkben indultunk a szállás felé.
-          Nagyon finom, örülök hogy kitaláltad! – nevettem.
-          Aha. Megkóstolod? - fordult felém és nyújtotta a fagyiját.
-          Igen! – közben közelem ért a fagyi, de sajnos túl közel és az orrom teljesen olyan lett – Na!
De ezt nem hagyhattam annyiban, összekentem Colin arcát is. Majd nevetésben törtünk ki és megtöröltük az arcunkat egy papír zsebkendővel. Már régen éreztük magunkat ennyire felszabadultnak. Colin mélyen belenézett a szemembe, és tudtam mire készül, én pedig nem ellenkeztem. Lassan közelebb hajolt és lágyan összeértek az ajkaink. Kis ideig egymásba feledkeztünk, aztán egymásra nézve eltávolodtunk. Majd ismét kézen fogva és mosolyogva elindultunk visszafelé a szállodához. Az út egy része csendben telt, de nem amolyan kínos csendben. Vannak olyan pillanatok, amikor nem feltétlenül kell beszélnünk a dolgokról.
A csendet Collin törte meg végül.
-          Tudod örülök, hogy eljöttünk sétálni. – én csak vigyorogva néztem rá.

Pillanatokon belül már a szállás liftje előtt álltunk és vártuk az érkezését. Mikor leért, beszálltunk, és míg felértünk ismét csend volt. Én Colinnak dőlve próbáltam visszafojtani az ásításom, mert már álmos voltam. Közben a srác a szeme sarkából fürkészett, szerintem látta, hogy már elfáradtam.
A lift fel is ért. Mindkettőnk szobája balra volt, pont egymással szemben. Megálltunk az ajtóm előtt és elköszöntünk. Hirtelen Eric lépett ki a saját szobájukból.
-          Sziasztok! – köszönt és ment is tovább, csak egy pillanatra nézet felénk. Hívta a liftet és várt.
Colin megvonta a vállát és búcsú puszit adott a homlokomra, majd meg is csókolt. Közben felért a lift és Eric szó szerint becsörtetett és eltűnt.

Beléptem a szobába, Samanta már aludt és én tovább gondolkoztam.
Jó volt a mai nap, főleg az este, Colinnak igazán remek ötlete volt a séta. Csodálatos egy város Malmö, örülök hogy kicsit körbenézhettem itt.
Eric kicsit furcsa volt, azt tudom, hogy nem bírja Colint, de megegyeztünk ezzel kapcsolatban.
Majd én is lefeküdtem, mert már kezdtek leragadni a szemeim.

2012. augusztus 8., szerda

Az oldal első díja!

Hűű, az oldal megkapta az első díját Vanity Destiny-től! Köszönöm.:)



1. 11 dolgot kell mondanom magamról
2. A jelölő minden kérdésére válaszolnom szükséges
3. 11.kérdést kell feltennem a jelölteknek
4. A díjat tovább adni három embernek, és linkelni a blogjukat

1. Szeplős vagyok, de nem túlzottan
2. Imádom a gyrost
3. Kedvenc énekesem Eric Saade. vajon ki más? :D
4. Barna hajam van
5. Elég szeszélyes vagyok
6. Buszozás közben majdnem mindig zenét hallgatok
7. Kedvenc színeim lila, narancs, kék
8. Kétszer voltam külföldön
9. Elkezdtem olvasni a Szent Johanna Gimit
9. Tovább nem nyilatkozom..:D

 Kérdések
1.Hol élnél legszívesebben?
Két hely igazán közel van a szívemhez, Görögország és Svédország
2.Mi a kedvenc dalod most?
Hú, nem szokott kedvencem lenni, de ha választanom kellene akkor valami Eric szám lenne :)
3.Milyen zenéket szeretsz?(stílus)
egyértelműen pop, de mást is szívesen hallgatok
4.Ki a példaképed s miért?
Most mondhatnék sztárt de nem fogok, anyukám a példaképem, mert egyedül nevel és igyekszik a lehető legtöbbet megtenni.♥
5.Mi a kedvenc filmed?
Most épp a Szerelmünk lapjai
6.Mit jelent számodra az írás?
Kikapcsolódást.:)
7.Jeges csoki vagy shake?:D
Mindenképpen csoki :P
8.Van kedvenc könyved esetleg blog, amit szívesen olvasol?:)
Blog sok van, de könyv a Jane Eyre :)
9.Van olyan szöveg, ami inspirál?
Dalszövegek
10.Milyen nyelven szeretnél megtanulni beszélni?
Semmi extra csak az angol- és a némettudásom szeretném tökéletesíteni
11.Ha három dolgot magaddal vihetnél egy lakatlan szigetre, mik lennének azok?
A laptopom, napszemüvegem, kedvenc dalaim egy CD-n. /mivel gondolom tárgyakról volt szó :D/

Kérdéseim a jelölteknek:
1. Sokat foglalkozol írással?
2. Mi szeretnél legszívesebben csinálni ebben a pillanatban?
3. Milyen zenéket szeretsz?(stílus)
4. Mi a kedvenc színed?
5. Van kedvenc Disney-meséd, ha igen mi az?
6. Mit jelent számodra az írás?
7. Ha látnál hullócsillagot mit kívánnál?
8. Van kedvenc könyved esetleg blog, amit szívesen olvasol?:)
9. Van olyan szöveg, ami inspirál?
10. Milyen nyelven szeretnél megtanulni beszélni?
11. Ha három dolgot magaddal vihetnél egy lakatlan szigetre, mik lennének azok?


Akiknek küldöm: