Hírek :)

Sziasztok.:)

A bejelenteni való előtt van még mit mondanom.:) Szóval pénteken nyaralni megyek 10 napra és nem tudom pontosan mikor tudom hozni a következő részt. Valamikor augusztus eleje környékén. Remélem kibírjátok, csak türelem.:)

És akkor a meglepetés.:D

Azért tettem mára, ezt a meglepetést, mert ma van a szülinapom és én akartalak titeket ezzel megajándékozni.
Na de komolyan a tárgyra térek:)
A meglepetés az, hogy lesz második évad, de ti is láthattátok a szavazás eredményét. Köszönöm a sok szavazatot és az eredmény nagyon boldoggá tett.:)
Azt is elárulom, hogy az évad körülbelül szeptember tájékán debütál.:D Pontosat még nem tudok mondani.:)
Az évad To Steal Love címet kapta, ami annyit tesz Szerelmet Lopni. Nem igazán fogom megváltoztatni a címet, mert ez az évad is arról szól, amiről az előző. Szó szerint a folytatása, szóval ez csak amolyan alcím lesz.:)

Hogy tetszik? Várjátok már? :)

Bonie♥

20. fejezet ~ Gondolatok

Meg is hoztam a következő részt egy kicsit előbb, remélem örültök neki. Szám szerint a 20. ami egy szép, kerek szám. :) Az előző hozzászólásokra is válaszoltam már.
Az előbbi részben, én voltam a ludas, mert tényleg eléggé furcsán írtam le a párbeszédet Danny és Molly között. Vegyétek úgy, hogy barátságosabb volt.:D És bocsi, ha nem volt annyira élvezhető ez miatt. /Még egyszer megjegyzem, senkire nem haragszom, a félreértések elkerülése végett.:)/
A résszel kapcsolatban: Most csak azon szereplők gondolatait írtam le, akik az előző részben kimaradtak.:) Remélem tetszeni fog, hisz kértetek gondolatokat.
Kellemes olvasást!
Bonie

/Danny/

Beültem az autóba miután befejeztük az ebédet és a beszélgetést. Mikor végre megláttam Mollyt bejönni a kis étterem ajtaján, melegség öntött el. Aztán két puszival köszöntöttük egymást, még gyorsabban vert a szívem, olyan volt mit, ami ki akar esni a helyéről. Már régóta nem láttuk egymást, hisz mindketten elfoglaltak voltunk.
Beszélgetés közben, felötlöttek a terveim az új lemez készítéséről. Valahogy számra futottak a szavak, mert rögtön megkérdeztem, nincs-e kedve egy duetthez. Igazából fogalmam sem volt miért is kérdeztem meg hirtelen. Talán, hogy többet találkozzunk? Vagy csak hirtelen ötlet? Azt hiszem, talán az előbbi. Remélem hamar rájövök miért is.
Keresek egy időpontot mikor mindketten ráérünk és összefuthatunk megbeszélni a részleteket a dallal kapcsolatban. Mollynak csodás hangja van, és a tudat, hogy lesz egy közös számunk nagyon tetszett. Örülök, hogy a véletlen folytán szabadjára engedtem a gondolataim. Már alig várom a stúdiózást, bár tudom, hogy először a részletek megbeszélése, majd a dalnak kell meglennie. Nevettem magamban és megálltam egy piros lámpánál.

/Samanta/

Mostanában elég furcsa, de vicces dolgok történtek. Ebben a pár napban eléggé sokat nevettem barátnőm kalandjain. Be kell valljam már kicsit érdekes, hogy mindig ugyanazzal az emberrel, Eric-kel kapcsolatban történnek a dolgok.
Először Jane eltévedt Stockholmban, és Eric ment el megkeresni, hogy ne késsen el a turné nyitókoncertjéről, aztán ott volt a szoba csere esete. Mindkettőn jót nevettem, azért elképzeltem, mikor barátnőm sikítozik és kizavarja a srácot.

Igazából gondolhattam volna, hogy Jane el fog tévedni a fővárosban. Sosem volt még ott egyedül, csak egyszer Colinnal és még az első napokban velem és Dani-vel, mikor találkoztunk az énekes pacsirtával, Eric-kel. Szerencsénkre a srác volt olyan segítőkész, hogy megkeresse, majd fél órán belül, ahogy mi leértünk, megérkeztek ők is. Bár nem épp felhőtlen hangulattal. Azt nem tudom miért voltak annyira elkenődve, de már nem látszik semmi.

Régen kicsit irigyeltem volna Janet, amiért Eric kocsijában utazhatott. De amióta itt vagyunk, sokkal jobban megismertem Ericet, és már elmúlt a hatalmas elvakult fanatizmusom, hogy "Úristen, te Eric Saade autójában ültél?!". Szerencsére pozitív irányba. 

És a szobacsere? Csak arra emlékszem, hogy vártam és vártam, de Jane nem akart jönni. Gondoltam megkérdezek valakit a csapatból és ekkor bukkantam Ericre az úgymond szobánk előtt. Jane vizes hajjal ott volt és mondta ez a szobánk, én pedig teljes zavarban hoztam át a cuccom. Majd Eric nyújtotta a kártyáját, hogy cseréljük ki és már ott sem volt.
Már a szobában Jane-től volt alkalmam megkérdezni, mi is volt ez az egész. Barátnőm elmesélte az egészet, hogy épp jött ki a fürdőből egy szál törölközőben, amikor látta Ericet félmeztelenül feküdni az ágyon. Jót nevettem ezen a ritka, eddig csak filmekben előforduló cserén, de végén Jane is viccesen fogta fel. Bár eléggé szerencsés egy lány az biztos, na de ott van neki Colin.

Colin rendes srácnak tűnik, legalábbis amióta ismerem az. Végső soron is csak az a lényeg, hogy ne bántsa meg Janet. Kettejük között bár ez a dolog még nem mélyült el annyira, és nem is tudom, hogy fog-e. Remélhetőleg nem lesz féltékeny a srác ezekre a kis véletlenekre. Mondjuk, azt tudom, hogy barátnőm nem számolt be neki a szobacsere esetéről, hogy ne tegye tönkre a kapcsolatukat az elején. Azt viszont nem tudom, hogy be fogja-e egyáltalán.
Valami kicsit furcsa Jane-en, de meg nem tudom mondani mi is az.

Ma reggel, Jane eltűnt mikor felébredtem, s mikor visszajött csillapítottam a kíváncsiságom, megkérdeztem merre volt. Elmesélte, hogy Eric-kel találkozott és visszaadta neki a pólót.

Érzem valamibe nem vagyok beavatva barátnőm részéről, valami olyanba, ami összefügg a rejtélyes rosszkedvükkel az első koncert előtt. Muszáj lesz rákérdeznem valamikor.
A mai délelőtt további részében összepakoltunk, én pedig beszéltem végre Daniellel telefonon. Azt mondta látott a tv-ben és elkápráztattam, na több sem kellett és elborított a pír, szerencsére nem láthatta. Annyira örültem neki, hogy hallottam a hangját.

/Colin/

Ebben a sűrű pár napban alig beszéltem Jane-nel. Kicsit mintha került volna, bár lehet túlreagálom.
Mikor elmentünk a két lányért a hotelba a turnébusszal hosszasan várakoztunk, majd Molly csak Samantával jött le nagy meglepetésemre. Gondoltam Jane is követi nemsoká őket, mikor azonban kinéztem az ablakon, nem láttam semmilyen mozgást a hotel felől. Majd rá is kérdeztem hol hagyták a barátnőm. Erre elmondták, hogy elvileg a postán van, de majd Eric megkeresi, mert már régóta elment.

Ezek hallatán kicsit elborult az agyam, hisz Ericre már régebben is féltékeny voltam, mikor megölelte Jane-t a karaoke után. Igaz, hogy van barátnője, Molly, de valamiért akkor is felhúzom rajta magam mindig és egyre jobban úgy tűnik ok nélkül szerencsére.

Remélhetőleg, nem lesznek féltékenységi rohamaim, mert azzal csak elüldözöm ezt a csodálatos lányt magam mellől. És ez az, amit tényleg nem szeretnék. Jane nagyszerű lány, annyira szerethető, és szeret engem, ezért kell befejeznem ezt a féltékenykedést. Különben elveszítem, de ott van az is, hogy az elmúlt napokban keveset láttam. Most a buszon kicsit alkalmam nyílik beszélni vele.

/Jane/

Mikor a szállás kertjében találtam Ericet, ahogy azt az sms-ben is írta, odasiettem és felvidultabban mint ahogy eddig volt, köszöntött. Láttam rajta, hogy kicsit más mint általában, de nem tulajdonítottam neki akkora figyelmet. Visszaadtam a pólót és megbeszéltük az ügyet, pontosabban az ügyeket.

Eric megkérdezte nem-e sétálunk közben, ami igazából jó ötlet volt, mert nem kellett olyan kínosan egymás mellett állnunk.
Az egész séta alatt Eric egyre furább volt. És mikor felhoztam hogy milyen jó barát, teljesen ledöbbent, mintha ebben nem lenne olyan biztos. Lehet nem tekint minket még barátnak? Valószínű, hisz mindössze három hete ismerjük egymást. De aztán mondta, hogy igen szóval megnyugodtam.

Aztán azzal jött, amit tényleg nem értettem, hogy nem tudja miért, de ő nem bírja Colint. Elfogadom az érzelmeit és emiatt nem szeretnék haragban lenni vele, ezért elkezdtem agyalni valami megoldáson. Végül hirtelen ötletként böktem ki, hogy próbálja elfogadni Colint, én pedig nem törődöm a felé irányuló piszkálódós megjegyzéseivel. Szerencsére ebben meg tudtunk egyezni, ami nekem nagyon nagy megkönnyebbülést jelentett.
Aztán el is köszöntem tőle, mert nem akartam, hogy a többiek azt higgyék, már megint eltévedtem, és épp kószálok valamerre, meg amúgy is éhes voltam.

Mikor felértem Sam már fen volt, de még mindig pizsiben nézte a tv-t. Mikor beljebb mentem az ágy szélére mászott és kíváncsiskodni kezdett, merre is voltam. Elmeséltem neki, hogy elvittem Ericnek a pólót, de előtte még összefutottam Colinnal is, akit inkább nem avattam be a részletekbe. Majd reggelizem és összepakoltunk, majd míg Samanta a telefonon lógott Daniellel, addig én feltettem a fülhallgatóm és kikapcsoltam a világot a Timelessel. Közben kicsit elgondolkoztam azon, hogy miért nem érzem magam még mindig teljesen jól, ha megbeszéltem Eric-kel a nézeteltérést.

Kérdés

Felmerült pár kérdés az előző résszel kapcsolatban. Hogy szerintetek nem volt úgymond igazán baráti a Danny és Molly beszélgetés. És ezzel kapcsolatban kicsit bővebben is érdekelne a véleményetek, hogy nektek ez miben nyilvánult meg.:)
Írjátok le, mire gondoltatok ez alatt, vagy mit hiányoltatok a beszélgetésből. :) Kíváncsian várom.

A hozzászólásokra még nem válaszolok/válaszoltam, minden ki fog derülni és bontakozni, a történet alapján. A következő résszel sietek, olyan hétvége körül ismét itt lesz, de lehet előbb is.;)
Plusz meglepetés várható a jövő hét közepe felé, de erről egyenlőre ennyit. ;)

19. fejezet ~ Csalódás

Sziasztok!
Hát itt is vagyok a következő résszel, ami szám szerint a 19. Remélem ez is elnyeri majd a tetszéseteket, mint az eddigiek. :)
Az előző részhez köszönöm a hozzászólásokat, mindre válaszoltam. És köszönöm az új rendszeres olvasókat is.♥ Ha valakinek tetszik nyugodtan iratkozzon még fel.;)
A résszel kapcsolatban, most lesz igazán fordulatos és sok párbeszéd is lesz benne. Ismét barátnőm segítségével készült. Na de akkor következzen az olvasás.:)
Puszi: Bonie

 

 

Aznap elég hamar felébredtem ahhoz képest, hogy elég későig fent voltam. A tegnapi eset érdekesen alakult, nagyon megijedtem. Hirtelen ott van valaki a szobában, aki történetesen nem Sam volt. Elmosolyodtam magamban ahogy ezek eszembe jutottak. Eddig azt hittem, hogy szoba csere vagy más dolgok csak a filmekben léteznek. Hát nem, de visszagondolva azért vicces ahogy kizavartam Ericet a szobából. Aztán szerencsére minden kártya a megfelelő személyhez került.
Colinnal az este nem találkoztam, de talán jobb is volt, hisz az eset után nem igen akartam már magyarázkodni.
Lassan kezdtem megunni az egy helyben fekvést és felkeltem, hogy kicsit rendbe szedjem magam. Egy frissítő langyos zuhannyal kezdtem, majd felöltöztem és felkontyoltam a hajam.
Mikor végeztem rápillantottam a telefonomra és egy üzenetet jelzett. Gyorsan megnéztem:

Gyere le a szállás parkjába...beszéljünk! E

Menjek le? Haboztam kicsit, majd úgy döntöttem lesietek a pólóval és visszaadom. Akkor legalább nem kell délután. Meg aztán jó lenne megbeszélni még a múltkori ügyet is. Fogtam a kanapéra tett felsőt és elindultam vele lefelé.

Út közben összetalálkoztam Colinnal, még mindig semmi kedvem nem volt erről beszélni vele, ezért inkább gyorsan eldugtam magam mögé a ruhadarabot.

-          Szia. Hogy aludtál? – köszöntött egy szájra puszival.

-          Szia. Keveset, de eleget. – mosolyogtam felé.

-          Lejössz velem kajálni? – most nem igazán volt alkalmas, szóval megpróbáltam kimagyarázni.

-          Köszi, most nem vagyok éhes. Te csak menj nyugodtan.

-          Rendben. – vetett ő is mosolyt és elindult a másik irányba.

Szerencsére nem vette észre, amit rejtegettem. Kicsi rossz érzésem támadt a hazugság miatt, de nem szerettem volna ezzel az egésszel tönkretenni, ami még csak most kezdődött.
Lassan azonban kiértem és elfelejtődött a rossz érzés, mivel megláttam Ericet a park padján üldögélni.

/Eric/

Lehet hogy  túl korán jöttem le? Vagy lehet Jane le sem jön. Gondolataim már aggódva kalandoztak, míg én a padon ültem.
Már lassan fél órája vártam, mikor valaki megütögette a hátam. Jane volt az. Megkönnyebbültem, hogy láttam már megérkezett.

-          Szia. Örülök, hogy itt vagy. Beszélhetünk a mostani viszonyunkról, hogy hogyan is állunk? – érdeklődtem.

-          Szia. Persze, beszélhetünk. Ám előbb, elhoztam a felsőd, tessék. – átnyújtotta a pólót amit már el is felejtettem.

Elvettem tőle a pólót. Arra gondoltam, hogy hogyan is kezdjem el azt amit mondani szeretnék.

-          Sétálunk egyet közbe beszélgethetünk? – kérdeztem, majd a bólintása után elindultunk.

-          Szóval a tegnap estéről lenne szó? – nézett a szemembe.

-          Többek között igen. – böktem ki.

-          Rendben.

-          Szóval visszatérve a tegnapra, nem tudtam, hogy nem az én szobám. Tudom, hogy alig tudtál kirobbantani, de én is lefagytam. – mondtam el érzéseim.

-          Megértem – kezdte ő is beismerőn – mert én is. És bocsi hogy úgy kizavartalak.

-          Nem történt semmi, érthető. – mosolyogtam.

-          Egyébként elmeséltem Samnek ezt az egészet először megdöbbent de utána jót nevetett. – kicsit felnevettem.

-          Én is így tettem Mollyval. – szünetet tartottam, majd folytattam - Hát akkor remélem ezt lezárhatjuk.

-          Szerintem igen. – mondta Jane magabiztosan – Ez minden amiről beszélni akartál?

-          Nem igazán, még lenne ugye, amin kicsit összekaptunk tegnap az autóban. – hoztam fel a témát, úgy gondoltam, végre beszélhetek a felé táplált érzelmeimről ebben a témában. Izgultam is, sőt, talán ennyire még soha.

-          Figyelj, mint egy nagyon jó barátomat, nem akarlak megbántani. – itt kicsit összeszorult a szívem, a torkom kiszáradt és úgy éreztem minden összeomlik. Muszáj volt visszakérdeznem, hogy jól hallottam-e:

-          Jó barátom?

-          Igen. Hisz nagyon jól összebarátkoztunk ebben a pár hétben és nálad jobb barátot el sem tudok képzelni. – itt már teljesen kész voltam, lemondtam minden tervemről, amit tegnap éjjel kigondoltam.

Elkeseredtem, de tartottam magam, egyszerűen nem tudtam mi tévő legyek. Haragom egyre nőtt Colin iránt, nem tudtam miért is, de mégis. Jane-nek nem mutattam ki.

-          De-de igazad van…tényleg nagyon jól…összebarátkoztunk. – nyögtem ki a mondatot.

-          Szóval igen, tegnap kicsit összekaptunk, de ne hidd azt, hogy haragszom. – jólesett hallani, de elkeseredésemen nem segített.

-          Ez most nekem megkönnyebbülés. Ne kérdezd miért nem bírom a srácot, mert válaszolni nem igazán tudnék rá. Megérzés, nem szimpatikus és ennyi. – mondtam de nem volt kedvem arról a kis mitugrászról beszélni.

-          Nekem pedig az. – közölte és láttam rajta, hogy nem akar ez miatt rosszba lenni – Tudod mit?

-          Na mit? – mosolyodtam el, hisz olyan aranyosan mondta.

-          Legyen az, hogy te megpróbálod elfogadni Colint, én pedig nem törődöm a piszkálódó megjegyzéseiddel felé. – mondta sugárzó arccal.

-          Egy próbát megér. – mondtam a tőlem telhető legvidámabban, de közben nem igazán örültem az egésznek.

Fogalmam sem volt mit is csináljak, az agyam nem volt tiszta, hiába próbáltam reálisan gondolkozni. Bele egyeztem az úgymond egyességbe, de egyáltalán nem tetszett.

-          Oké. Legyen. – erőltettem mosolyt és felé kacsintottam.

-          Remek! – csattant fel – Lassan viszont felmegyek. A többiek ne keressenek és éhes is vagyok.

-          Rendben menj csak.

Elindult felfelé és egy kicsivel utána én is felmentem lógó fejjel. Nem igazán találtam a helyem, még szerencse, hogy Molly nem volt itthon.

 Elment Dannyval, mert a srác tegnap felhívta nincs-e kedvünk egy találkozóhoz. Már régen láttam és nagyon jó barátom, de most inkább visszautasítottam, így Molly ment egyedül. De talán így visszagondolva, nem is lett volna rossz elfogadni a meghívást.
Aztán máris máson kattogott az agyam, a gondolataim össze-vissza jártak.
El kell felejtenem ezt a lányt, mintha csak egy táncos lenne. Különben is van egy csodálatos barátnőm, vele sem tehetem ezt. Csak tudnám mért érzek mást, mint amit gondolok. Már most gyűlölöm ezt az érzést. Befejezem, elfelejtem az érzelmeim Jane iránt, egyáltalán nem is voltak biztosak, tehát könnyű lesz. Barátként fogok rá tekinteni, ahogy ő is rám. Igen! Ezt fogom tenni.

/Molly/

Mikor felébredtem rögtön Ericet kerestem, de csak az összegyűrt ágyneműjét találtam. Fogalmam sincs merre lehet. Tegnap hívott Danny, hogy nincs-e kedvünk kiruccanni vele. Megkérdeztem Ericet is, de ő nemet válaszolt. Mondta én nyugodtam menjek, de neki nincs kedve. Semmiképp nem gondoltam, hogy eltűnik reggelre.
Végül is nincs hozzám láncolva, így gyorsan összekészülődtem és elindultam. Mentem le a kocsihoz, a kulcsot pedig majdnem fent hagytam, de az utolsó pillanatban eszembe jutott. Beindítottam az autót és már úton is voltam egy örebro-i kis étterembe. Azt beszéltük meg Dannyval, hogy ott találkozunk. Nem kellett sokat mennem, mert pár utcára volt hoteltól az étterem. Kiszálltam a kocsiból és bementem. A srác már ott ült az egyik asztalnál, mikor meglátott rögtön mosoly szaladt az arcára.

-          Itt vagyok. Szia Danny. – köszöntöttem a felém vigyorgó szőke srácot két puszival.

-          Szia Molly. Eric mégsem jött?

-          Nem, reggel nem is találtam. – mosolyogtam, majd leültem én is.

-          Érdekes. – vigyorgott majd folytatta – Muszáj még egyszer megdicsérnem téged. Tegnapi koncerted fenomenális volt, nem ismertem rád. Gyönyörűen énekeltél. Teljesen kivirultál…és a dalaid. Egyszerűen profi.

-          Annyira aranyos vagy Danny. – pirultam el szerintem – De te is vagy ilyen jó.

Az egész délelőttöt eldumáltuk. Rengeteget beszéltünk. Többek között szóba kerültek a táncosok, ami nem csoda, hisz Danny maga is szeret táncolni. Aztán a munka kapcsán beszélgettünk:

-          Mik a terveid? – kérdeztem érdeklődve.

-          Egy új albumot tervezek. – habozott egy kicsit, majd hirtelen megkérdezte – Nincs kedved közreműködni egy számban?

-          Persze hogy van. Köszönöm a felkérést. – egyeztem bele meglepetten.

Így egy dal kidolgozása is eszünkbe ötlött, de a részleteket még nem beszéltük meg.
Plusz a munkán és karrieren kívül beszélgettünk még rengeteg másról is. Magánéletben jó barátok vagyunk, így szabadon kérdezgettük egymást.

-          És hogy vagy mostanában? – kérdeztem ismét én.

-          Köszönöm jól, de mostanában nem igazán voltam otthon. Ugye én is koncerteztem és most itt vagyok. De már szeretném kipihenni magam. – mesélte.

-          Pihend, ilyenkor az a legjobb. Használd ki a szabadidőd még a nyáron. – javasoltam.

-          Ki fogom, köszi a tanácsot. És veled mi van? Hogy vagytok Eric-kel? – fürkészett a tekintetével.

-          Köszönjük, egész jól. Mostanában kevés időnk jutott egymásra, az ő koncertjei és most az én turném miatt. Amúgy is veszekedtünk néha-néha egy kicsit, de mindig kibékültünk.

-          Az a lényeg, hogy meg tudtátok beszélni és kibékültetek. Eric rendes srác. – mosolygott kedvesen felém.

-          Igen, tudom. – mosolyogtam és áttértem rá – Neked nem kopogtatott még be a szerelem?

-          Még nem, mostanában nekem sem volt igazán időm semmire. – mosolyodott ismét el.

-          Értem. Hát sok szerencsét hozzá. Lassan viszont indulnom kell, mert megyünk tovább a csapattal Malmö-be.

-          Rendben. További sok szerencsét. Szia.

-          Köszönöm. Szia Danny. – köszönésképp ismét két puszival ajándékoztuk megy egymást.

Visszaszálltam az autóba és indultam is. Mikor visszaértem a busz már a hotel előtt állt. Felsiettem a csomagokért, Eric épp a bőröndjét cipzárazta be. Elég komornak tűnt, de lehet csak a zár miatt.

-          Szia. Segítsek? – léptem oda hozzá és lehajoltam.

-          Szia Molly. Nem kell, már megvagyok. – mosolyodott el.

-          Rendben. – válaszoltam és kis hallgatás után folytattam – Merre jártál reggel? Nem láttalak, mielőtt elmentem.

-          Lementem kicsit a szállás udvarába, kellett egy kis friss levegő. – mondta – És te mi jót csináltál?

-          Egy kis étteremben voltunk ebédelni Danny-val, aztán még beszélgettünk. Képzeld lehet készítünk egy közös számot. – újságoltam el neki.

-          Igen? – csodálkozott egy pillanatra – Ez jól hangzik, bár amiben te énekelsz az csak jó lehet.

-          Túlzol! – nevettem el magam és gyengéden karon ütöttem.

Lassan elindultunk lefelé a csomagokkal, a többiek már lent voltak. Mi is beraktuk a csomagokat a buszba, Eric pedig a sajátját a kocsijába. Beszálltam a buszba, most Sam helyet foglalt Jane mellett, Nicole mellettem, Colin pedig Samantáék elé ült. Végül elindultunk Malmö felé.

18. fejezet ~ A turné első napja- III. rész Kavarodás

Meghoztam a következő fejezetet ami már a 18. Köszönöm az előzőhöz a hozzászólásokat mindegyikre  válaszoltam.:)
A következő részt az egyik barátnőm segítségével írtam, reméljük tetszeni fog.:D Egyet elárulok, sok szemszög lesz benne, de kárpótól érte a tartalom.;)
Akinek tetszik ez a rész és még nem iratkozott fel rendszeres olvasónak, az tegye meg, hisz megéri.:)

Nem szaporítom tovább a szót, jöjjön a rész. Kellemes olvasást.

Bonie.:)♥

/Molly/

A koncert után megkönnyebbülve és iszonyatos boldogsággal keveredett szívet melengető érzéssel jöttem le a színpadról. Jó kedvem volt, hisz minden sikerült, nem voltak bakik. Mindenkire büszke voltam az Eric szerinti TEAM Sandén tagjai közül. És a rajongók…Érzésem szerint boldoggá tettem őket. Élvezték a showt, de nem csak ők, hanem mi is. Végig velünk szórakoztak, buliztak és énekeltek.

De a koncertnek még nincs vége, legalábbis számomra.

-          Ááá…Ez fantasztikus volt! – ugrottak a nyakamba a táncosok, majd mikor feleszméltem, boldogan csatlakoztam az ünnepléshez.

-          Ez eszméletlen!

-          Az ám, tökéletes koncert! – gratulált kedvesen mögöttem egy férfi hang, Eric volt az. Hosszan átöleltem, majd eszembe jutott valami, mielőtt visszamegyek autogramokat osztani. Elengedtem a barátom és mindenki felé fordultam.

-          Ne felejtsétek a kártyákat a szálláshoz, amiket a koncert előtt az asztalra tettem. – figyelmeztettem őket mosolyogva.

Még emlékszem mikor a szervező a kezembe nyomta, én pedig szétválogattam a belépőkártyákat. Samanta és Jane alszanak majd egy szobában, én és Eric, valamint Colin és Nicole külön-külön. A szobák szerint raktam őket össze az asztalra, mindenkinek egy-egy kártya jut.

-          Persze. Nem felejtjük! – válaszoltak szinte egyszerre.

Még szélesebb mosoly lett úrrá rajtam, majd egy kezet éreztem a vállamon. A többiek csak előttem próbálták elfojtani feltűnő nevetésük. Megfordultam és az a szőke srác állt mögöttem, akit láttam a koncerten.

-          Danny! – kiáltottam fel és megöleltem. Ő is egy tehetséges énekes és barátom.

-          Gratulálok Molly! Hihetetlen jók voltatok! – dicsért a srác.

-          Szia Danny! – köszönt neki Eric is, aki szintén a munkájával kapcsolatosan ismerte meg. Colin és Nicole is ismerik, mert ők idevalósiak, megismerték a szőke énekest. Jane-nek és Samnek pedig bemutattam.

-          Hi Eric. – köszönt a barátomnak, majd visszafordult felém – Csak megnéztelek Molly és be kell valljam, tetszett amit láttam.

-          Köszönöm, hogy eljöttél és a gratulációt. Nagyon jól esik. – próbáltam megköszönni, aztán az órára pillantottam – Mennem kell, várnak a rajongók és még át kell öltöznöm. Nem várhatnak az aláírások.

-          Rendben. Nekem sem ártana lassan mennem. – jelentette be távozását Danny.

-          Én is megyek lassan a szállóba, mert fáradt vagyok. – szólt Jane is.

Mindkettőjüktől elköszöntem, majd rohantam az öltözőrészhez. A lehető leggyorsabban felvettem egy kényelmesebb ruhát és indultam a dedikáló asztalhoz. Ezután Eric is jelezte, hogy megy, mert fáradt. Bólintottam és foglalkoztam tovább a rajongóimmal.

/Jane/

Holt fáradtan és felfrissülésre várva szálltam be a szállásunk liftjébe. Felértem és kiszálltam, majd a kártyával kinyitottam az ajtót. Mikor beléptem egy csodálatos szoba tárult elém, világos falakkal és egy hatalmas függönnyel elfedett ablakkal. Az ajtóval szemben egy hatalmas ágy állt. Gyorsan körbenéztem és úgy döntöttem lezuhanyozom.
Végre felfrissültem a langyos zuhany víz alatt. A tusfürdő illata terítette be a helységet. Nem tudom mennyi ideig állhattam a kényeztető zuhany alatt, de biztosan sokáig.

/Eric/

Végre a szobám előtt vagyok, hosszú volt ez a mai nap. Szinte berontottam, a kártya segítségével. Egy csodaszép szállodaszobában találtam magam. Körbenéztem, majd levettem a felsőm, hogy kicsit kényelmesebb legyen. Rádobtam az ágyra, majd magam is elterültem rajta.

Hirtelen a fürdő felőli kilincs megmozdult, erre felkaptam a fejem. Kilépett rajta a teljesen megszeppent Jane, egyetlen egy szál törölközőben és sikított egy hatalmasat. Én szintúgy megijedtem.

-          Atya úr isten! Te hogy a francba kerülsz ide? – kérdezte elég hisztérikusan, a hajából csöpögött a víz.

-          Hát ez az én szobám!

-          Ha a tiéd lenne akkor itt fürödnék szerinted? – a kérdés jogos volt – És miért vagy félmeztelen?

-          Hát mert levettem a pólóm?! – mosolyodtam el.

-          Haha. Nagyon vicces! Most komolyan.

-          Éppen relaxáltam és készültem lefeküdni…

-          Lennél szíves kifáradni, amíg felöltözöm? – kérdezte gúnyosan, de láttam rajta, hogy a szája sarkán ő is elmosolyodott azon amit összehalandzsáztam.

-          Persze…Bocsi, azt hittem az enyém a szoba, mert ide szólt a kártya. – kiléptem az ajtó elé.

Jane pár perc múlva, még mindig vizes hajjal ajtót nyitott és behívott. Közben a folyosó vége felől Sam jött sietősen és már messziről kérdezte:

-          Nem láttad Jane-t? Nincs a szobánkban, pedig már lassan egy órája visszajött a szállásra elvileg.

-          Itt vagyok. – lépett kíljebb az említett lány a küszöbből, majd így folytatta – Ez a mi szobánk Sam.

-          Dehogy is, az a mi szobánk! – mutatott a másik szoba irányába, ami a túloldalon volt.

-          Akkor tényleg elcserélődtek a kártyák. – mondta Jane inkább magában, majd hangosabban folytatta – Valószínűleg az Ericék szobája. Hozd át a cuccod Sam.

Sam meglepetten bólintott és elszaladt a holmiáért.

-          Tényleg bocsi Jane, fogalmam sem volt, hogy van bent valaki. – próbáltam megmagyarázni ezt a ciki helyzetet.

-          Semmi gond, de már itt is van Sam.

 Hamar visszaért és visszacseréltük az összekevert kártyákat. Majd a lányok bementek én pedig indultam az ”én szobámba” végre. Legnagyobb meglepetésemre Colinba ütköztem, szó szerint. Vele volt kedvem legkevésbé találkozni.

-          Eric…öhm. Miért nincs rajtad felső? – nézett meglepve rám, én pedig feleszméltem hogy tényleg nincs.

-          Nem vagyok neked köteles beszámolni. – mondtam és faképnél hagytam.

Végre a saját szobám rejtekében nyugodtan fekhetek az ágyra. Elgondolkodtam ezen az egész ügyön, kicsit vicces volt és a végén Jane-en is észrevettem egy halovány mosolyt. Aztán persze ha már volt jó élmény, lett rossz is, Colin. Miért van mindenhol ott? Már kezd nagyon elegem lenni belőle…
Körülbelül egy órával később Molly is befutott.

-          Itt vagyok. Elfáradtam. – mesélte ásítva.

-          Azt elhiszem. – mosolyodtam el – Ügyes voltál. Hallod a kártyák összekeveredtek és Samanta és én rossz szobába mentünk.

-          Igen?

-          Aha. Benyitottam Jane-hez, Sam pedig ebben a szobában volt, de aztán visszacseréltük. – sikerült megnevettetnem.

-          Biztos a sürgés-forgásban keveredett össze. – mosolygott és a fürdő felé vette az irányt.

/Samanta/

Mikor bementem a szobánkba, még mindig nem értettem nagyon semmit. Letettem a cuccaim és megláttam az ágyon egy fölsőt, ami Ericé volt. Már teljesen összezavarodva kérdeztem meg barátnőm, hogy mi is történt.

-          Jane le vagyok maradva, miért vagyunk ebben a szobában és miért van itt Eric felsője?

-          Figyelj ez tök bonyolult. – mosolyodott el, de tudtam, hogy legjobb barátnőm el fogja mondani – Valószínűleg összekeveredtek a kártyák és egyikünk sem látta. Mikor visszaértem elmentem zuhanyozni és mire kijöttem, akkor már az ágyon feküdt félmeztelenül. Azt hitte, hogy az ő szobája, csak ugye én nem számítottam váratlan vendégre, maximum rád és törölközőben jöttem ki. – mesélte, én pedig nem bírtam ki nevetés nélkül.

-          Jane…Nem bírok megszólalni. És itt hagyta a pólóját? – nevettem még mindig.

-          Úgy tűnik, mert kizavartam. – nevette el magát ő is – Majd holnap visszaadom neki, mielőtt indulunk a malmöi állomásra.

Végre megértettem a szitut és nevettem is egy jót. Erre speciel nem számítottam, de megoldódott.

17. fejezet ~ A turné első napja - II. rész A színpadon

Meghoztam a következőn részt!
Először is szeretném megköszönni, hogy ismét 5 hozzászólás érkezett! Nem számítottam rá és be kell valljam nagyon örültem neki.:) A részben olvashattok a várva várt koncertről és Jane gondolatairól is.

Remélem ez is elnyeri a tetszésetek és az 5 kommentet.:P

Kellemes olvasást!

Bonie♥

Azt hittem ennél jobb nap lesz a mai. Sajnos tévedtem.
Már rögtön reggel az öcsém ajándékának a feladása gondot jelentett. Aztán ennek köszönhetően lemaradtam a turnébuszról, ami valljuk be az első nap nem a legszerencsésebb helyzet. Ezért aggódom is egy kicsit, szóval bocsánatot fogok kérni Mollytól.
Most pedig sikerült Eric-kel is csúnyán összevesznem. Végül el sem mondta mi baja van, csak kertelt. Nem hinném, hogy csak úgy ok nélkül támadná Colint. Valami oka biztos van rá. Bár tudnám, akkor talán ki lehetne békíteni, de amíg nem mondja, nem fogom tudni.

Körülbelül fél órája ültünk szótlanul egymás mellett a vita óta. Eric végig az utat figyelte összehúzott szemöldökkel. Végül szólásra nyitotta a száját:

-          Nem vagy szomjas?

-          Nem köszi. – válaszoltam egykedvűen és máris az út felé fordultam.

Az eltelt események dacára nem akartam vele szóba állni, csak a legminimálisabban. Ugyanakkor érdekelt is az ok, de kénytelen voltam rákérdezni. Még mindig dühös voltam rá, így mégsem tettem, de láthatóan ő is el volt foglalva a gondolataival.

Mikor megérkeztünk Örebroba ismét megtörte a köztünk lévő csendet:

-          Megérkeztünk, a főtérig pár perc van hátra. – mondta félszeg mosollyal.

-          Oké. – mondtam, és megkönnyebbültem , hogy csak pár perc és kiszállhatok az autóból.

Begurultunk a főtérre és megláttuk a színpadot, egyből jobb kedvre derültem. Már voltak a téren páran, hogy biztosítsák a helyüket, miközben körbe néztem a szívem hevesen dobogott. Végre elérkezett ez a nap is, már nagyon vártam.
Viszont amikor megláttam a kis csapatunkat, kezdtem visszaszontyolodni, nemigen akartam most velük találkozni és magyarázkodni a rossz kedvem miatt.
Sajnos muszáj volt.

-          Sziasztok végre itt vagytok! – köszöntött nagy vigyorral Molly mikor kiszálltunk – Jane üdvözöllek Örebróban.

Furcsamód arra számítottam, hogy mérgesek lesznek.

-          Sziasztok. Köszi – néztem Mollyra és a többiekre, még mindig elég kedvetlenül.

-          Mi baj van? – nézett Molly meglepődve.

-          Semmi, csak azt hittem mérgesek lesztek rám, amiért elkéstem rögtön az első állomásnál. – magyaráztam ki magam, ami részben igaz is volt, de nem azért voltam rosszkedvű.

-          Jaj Jane! Afelől nyugodt lehetsz, nem haragszunk! – mosolygott még mindig Molly.

-          Akkor megkönnyebbültem! – mosolyodtam el és a kő fele le is esett a szívemről.

-          És Eric neked mi nyomja a lelked? Meg sem szólalsz és elég komor képet vágsz? – érdeklődött tovább Molly.

-          Ja semmi. Csak fáradt vagyok. – mosolyodott el Eric, ő sem akarta, hogy kérdezősködjenek a többiek.

-          Akkor rendben. – válaszolt kételkedve Molly – Mennyünk készülődni.

Mindenki bólintott, én pedig megkönnyebbültem, hogy végre valami elfeledteti a délutánt. 

Besétáltunk a színpad mögé, egy kis berendezett öltözőrészhez. Mindenki felvette a saját ruháját, de én inkább utolsónak, hogy ne keljen Kapkodnom. Csak egy sminkes volt és így maradt időm nyugodtan öltözni amíg a többiek vártak. Majd felvettem a fekete cipőm és kiléptem a függöny mögül, rögtön Ericbe ütköztem, de szó szerint.

-          Aú. – néztem fel az arcába.

-          Jól vagy? – nézett kedvesen mélybarna szemeivel.

-          Igen… - válaszoltam, de még mindig tartott nálam a mosolyszünet és ez látszólag zavarta.

Végül vetettem egy félszeg mosolyt és kikerültem, majd elindultam a többiekhez.
Ezután kezdett bűntudatom lenni, megbántam ahogy viselkedtem.

Egy kevés smink után, tartottunk egy gyors főpróbát. Egyre többen kezdtek gyülekezni a nézőtéren. Aztán már csak tíz perc volt vissza a kezdésig. Eric jött sok szerencsét kívánni:

-          Jó csapat vagytok! Ti vagytok a TEAM Sandén! Úgyhogy hajrá! – biztatása jólesett mindenkinek.

Megköszöntük, de Molly oda is ment és átölelte.
Aztán körbeálltunk, átöleltük egymást és hangolódtunk a koncertre. Egy fejhallgatós pasas percekkel később szólt, hogy egy perc van a kezdésig. Addig persze nem voltam ideges, de most hirtelen iszonyatosan az lettem. Megszorítottam Samanta kezét, de látszott rajta is, hogy ideges.

Kintről sikítást hallottunk és Molly elindult kifelé a füstbe a színpadra. A színpad pont elég nagy, mozgástérrel rendelkezik és van egy lépcső is, mint Eric Stockholmi koncertjén amin ott voltunk.

Mi csak azt hallottuk, hogy köszönti a rajongóit, akik eljöttek.

-          Sziasztok! Üdvözlök mindenkit a Rollercoaster turnén! Jó szórakozást mindenkinek!

Pár perccel később elindult az első szám zenéje, ami a változatosság kedvéért a Rollercoaster volt. Molly egy fekete, hosszú bőrnadrágban, fémes hatású felsőben és egy magassarkúban volt. A haja a vállára omlott.
Lassan itt volt az ideje, hogy mi is előbújjunk és egyre jobban kalimpált a szívem. Kiléptünk a színpadra és felerősödve hallottuk a sikolyokat. Miután belekezdtünk a koreográfiába, elmúlott az idegességem és látszólag a többieké is.

   

Mivel ez a szám nem olyan gyors, nem volt nehéz dolgunk ellenben a következő számmal az Unchaineddel.

Előbb megtapsoltak és aztán elindult a következő szám, amire ismét hatalmas hanggal reagáltak a nézők. Mindannyian széles mosolyra húztuk a szánk és folytattuk amit elkezdtünk. Molly levette a mikrofont az állványról és beállt táncolni a szám közepe felé. Egyszerűen fantasztikusan mozogtunk, egyszerre hajoltunk és forogtunk.

Utána egy kis szünet következett, hogy kifújjuk magunkat és átöltözzünk. Mivel én már gyorsan áthúztam a felsőm hamar készen lettem. Indultam is egy kortyot inni, mikor Eric megjelent mögöttem.

-          Molly merre van?

-          Még öltözik. – válaszoltam mosolyogva és már egy cseppet sem mérgesen.

-          Ja, jó. – mosolyodott ő is el és szerintem észrevette az enyhülésem – Nagyon ügyesek voltatok! Le a kalappal. Várom a folytatást.

-          Köszi. – jól esett amit mond és szerintem kicsit bele is pirultam, hisz ő teljesen profi előadő és tetszik neki amit csinálunk.

-          Na megyek, megdicsérem a többieket is, de azért köztünk megjegyzem, te és Sam vagytok a legjobb táncosok. – kacsintott felém már ő is kiheverten a vitánkat.

Miután mindannyian végeztünk következett egy lassabb szám a My Hands Around My Heart.

 

Molly egy csodálatos szürke koktélruhában volt. A mikrofont az állványon hagyva énekelt teljes beleéléssel. A következő számot a Kill This Love-ot már ő is szinte végigtáncolta, ismét egy csodálatos színpadi showt raktunk össze együtt.

 

A rajongók hangosan énekelve, keveset sikongatva élvezték a számot a nézőtéren. Kattogtak a vényképezők és a mobilok. Mi pedig csak táncoltuk a remekül összerakott koreográfiát.

Ezek után következett a Spread Little Light ami ismét egy lassabb volt.

Molly a dal közepe felé a nézők közé sétált és kezed fogott akikkel csak tudott. Majd visszajött aztán ismét hatalmas tapsot kaptunk. Most a Green Light következett, ami ismét gyors volt és mindenki ritmusra tapsolt és hangosan énekelt és sikítozott.

A tánc ismét érintette Mollyt, aki nagyon ügyesen helyt állt. Könnyen leguggolt és felállt, majd körbe sétálta az egész színpadot. Aztán a dal utolsó versszakát már ugrálva énekelte. Látszólag nagyon élvezte a színpadi éneklést, nem is csodálom, hisz remek hangja van hozzá.

Egy utolsó szünet következett, ezzel hamar végeztünk és már ment is tovább a műsor, hisz egyre közelebb kerültünk a fináléhoz. Mi már nem öltöztünk át, Molly pedig felvett egy rövidnadrágot és hozzá egy világos felsőt, a haja pedig még mindig kiengedve volt.  Következett a Little Forgiveness amit egy másik előadóval énekel, de most nem volt itt, ezért egyedül énekelte.

Ez volt az egyik legszebb szám, így az egész nézőtér csendben dúdolta a dalt. Molly pedig mosolyogva figyelte a tömeget.
Jött egy pörgősebb szám, a This Party.

Molly mozgása egyre jobb lett, ahogy beleélte magát. Ismét közelebb ment a nézőihez és végigpásztázott rajtuk. Aztán meglátott valakit és hatalmas vigyor húzódott végig a száján. A nézők között egy szőke srác integetett neki, látszólag ismerték egymást. A koncert folytatódott és már véget is ért a szám.
Molly megköszönte a részvételt a nézőinek és bejelentette az utolsó számot a Mirage-t.

Mindenki hatalmas kiáltással jelezte, hogy szeretnék már hallani. A lány a mikrofon állvány mögé állt és elkezdte énekelni, majd a szám közepe felé körbejárta a színpadot a nézők előtt. Majd beértünk a színpad közepére és Molly felállt az összekulcsolt kezünkbe és feldobtuk majd ismét a kezünkbe érkezett, csak már ülve.

Hirtelen felállt megfogtuk egymás kezét és meghajoltunk. Hatalmas tapsvihar közepette a saját lélegzetvételem sem hallottam, ami most igen szapora volt a fáradtságtól. Ismét meghajoltunk aztán mi, táncosok lementünk a színpadról és Molly elköszönt, majd ő is üdvrivalgás közepette távozott.