2012. május 21., hétfő

12. fejezet ~ Tetszem neki?


Ne haragudjatok, hogy ennyit késtem, de nem sok időm volt az írásra. De most megérkezett a legújabb rész. Remélem tetszeni fog és nem lesztek nagyon kiakadva, mert a cím alapján másra számítottatok.:D
Várom a visszajelzéseket, az előzőkre pedig válaszoltam.:)
Jó olvasást: Boni.♥


A határtalan boldogság, jókedvvel összekötve kerített hatalmába. A világot színesben láttam, egyetlen egy szürke folt sem volt. Ezek az érzések egyszerűen nem engedik, hogy egy percre is elszomorodj. A gondolat, hogy az álmaimat követem, biztonságot ad, ugyanakkor jó érzéssel tölt el.
Ha azonban jobban belegondolunk, még vannak kételyek. Viszont nincs itt az ideje az aggódának, majd elég akkor törődni vele, ha megjelennek az első nehézségek.

Most is boldog vagyok. Ez a szó egy olyan érzés neve, melyet meghatározni nem igazán lehet, de legalább egyszer mindenki érzi. Ebben a pillanatban azért vagyok boldog, mert a táncpróba nem is lehetett volna tökéletesebb és a csapat tagjai, nem is lehetnének kedvesebbek.
Lassan megittuk az üdítőinket és mielőtt mindenki ment volna a maga dolgára, Molly még figyelmeztetett minket:
-          Figyelem emberek! Ne felejtsétek el holnapra a ruhapróbát. Meg kell találnunk a megfelelő ruhákat, amiben könnyen mozogtok majd a színpadon. – mindenki bólintott és felkapták a táskájukat és már ott sem voltak.
-          Hova is kell menni? – tette fel a kérdést Samanta. Közben nekem is eszembe jutott, hogy nem tudjuk hova kellene menni.
-          A stylistomhoz, nem messze innen a… - de nem fejezte be, mert látta tekintetünkön, hogy milyen bizonytalanok vagyunk még a tájékozódásban. Végül Eric felé fordult, ő pedig bólintott. – Oké lányok, akkor majd Eric megoldja.
-          Ja, oké.

/Eric/

Mikor aznap felkeltem, Molly már nagyban készülődött a tükör előtt. Lassan kikeltem én is a puha ágyból és készülődni kezdtem. Amint elhaladtam barátnőm mellett, nagy mosoly lett úrra rajta. Visszamosolyogtam és megálltam, majd lassan eljött a tükörtől és átölelt. Éreztem a szívdobbanását és hogy nagyon izgul, mert már csak pár nap van a turnéig.
-          Ne félj. Ügyesek lesztek.
-          Köszönöm a bíztatást és persze azt is, hogy mindenben segítesz. Annyira félek ettől, mi van ha mindent én rontok el? – nézett rám kétségbeesett arccal. Jobban magamhoz szorítottam és ezt mondtam:
-          Nyugi, nem lesz semmi. Nem fogod elrontani, te leszel az egész csúcspontja.
-          Köszönöm, ez jólesik. Ugye nem haragszol a múltkori hisztimért. – nézett egy tengerkék szempár a tekintetembe, rögtön eszembe jutott az az este, mielőtt megismerem a lányokat. Közben kibontakoztunk az ölelésből.
-          Nem. Viszont megyek én is készülődni és akkor elmegyek a lányokért. – Molly csak bólintott és felvette a magassarkúját. 

Negyven perccel később már az autó vezetőülésébe ültem be és rátapostam a gázra. Igazából már vártam, hogy a lányok szállodájánál legyek, de fogalmam sincs, hogy miért. Arra jutottam, hogy szívesen megismerném őket jobban is. Da vajon miért? Miért van az, ha meglátom őket, önkéntelenül elmosolyodom? Egyszerűen fogalmam sincs. Jobb is ha nem agyalok ezen az egészen.
Lassan meg is érkeztem és felsiettem az ötödik emeletre és az ajtó előtt kopogtam. Nagy levegőt vettem, hallottam a lépteket és a kilincs zörrenését. Jane nagy mosollyal nyitott ajtót, én pedig köszöntem is:
-          Szia.
-          Szia, már itt is vagy?
-          Igen – bólintottam és miközben beljebb léptem, megláttam Samantát és Danielt. A srácot az első találkozás óta nem is láttam így őt is köszöntöttem.
-          Szia! – üdvözölt Dani is – Hallottam az ajánlatról és meg kell mondjam nagyon hálás vagyok érte. – kacsontott felém – Sam neked és a barátnődnek köszönhetően marad.
-          Hát igen. – nevettem el magam és amíg a lányok gyorsan elkészültek, addig beszélgettünk.
Mikor végre összeszedték magukat, Sam egy csókkal elköszönt barátjától és már indultunk is a kocsi felé. A lányok a liftben elkezdtek kérdezősködni, hogy nem tudom e milyen ruhára gondolt Molly. Be kellett valljam nekik, hogy fogalmam sincs. Nem is igazán gondolkoztam rajta, mert az agyam teljesen másfelé járt. Mikor azonban kiértünk az autóhoz, vissza kellett térnem.
Titokban reménykedtem, hogy valamelyikük mellém ül, mert nem szerettem volna végig egyedül ülni elől, de végül mindketten a hátsó üléseken foglaltak helyet.
-          Egyébként tetszik az állásotok? – kérdeztem nagy vigyorral.
-          Nekem iszonyatosan! – mosolygott Samanta – Nem tudom, hogy is jutott ez az egész az eszedbe, de nagyon köszönjük!
-          Bizony. Annyira jó, nem is tudom szavakba önteni, egyszerűen csodálatos érzés, hogy segítettél az álmaink valóra váltásában! – láttam Jane csillogó tekintetét a visszapillantóból. Boldogság öntött el, ennyire hálás még senki sem volt nekem.
-          Örülök neki. –nyögtem ki csak ennyit.
Sajnos a beszélgetés befejeződött, mert megérkeztünk a Lindához, a stylisthoz. A lányok hatalmas tekintettel bámultak, az épületre, majd beléptünk. Colin és Nicole már ott voltak a váróban. Molly Lindával együtt kijött egy másik helységből és elindult felénk.
-          Szia Eric. – köszönt Linda, hiszen nekem is ő a divattanácsadóm, majd a többiek felé fordult – Sziasztok! Örülök, hogy megismerhetlek titeket, Linda vagyok.
Mindannyian bemutatkoztak neki és intett, hogy kövessük az öltözőkhöz.
-          Molly már mondta, mit is képzelt el a különböző számaihoz. – mélyedt bele a nő a munkájába.
-          Kíváncsian várjuk! – nézett érdeklődve Niole.
-          Inkább a pop és a rock stílus között van valahol az egész. Szerintem nem lesz rossz. – mosolygott Molly vidáman.

Mindenki megkapta a neki kiválasztott ruhát és külön-külön felpróbálták. Először Colin vállalkozott, hogy hamarabb végezhessen. Megállapítottam, hogy Linda nagyon jó munkát végzett, hisz nem is látta még őket és remek ruhákat készített elő. Utána Molly következett, mikor kilépett a függöny mögül egy rövid farmerban és egy kötött ujjatlan világos felsőben, egyszerűen gyönyörű volt.
-          Molly, ez nagyon jól áll! – a barátnőm elpirult és felvette a többi kiválasztott darabot, amik szintén nagyon jól álltak neki. Volt köztük, sötét színű koktélruha szerűség és hosszú bőrszerelés is.
-          Szerintem is iszonyat jó! – dicsérte meg Jane ezzel mind Mollyt, mind pedig Lindát.
Ezek után jöttek a lányok, akik rövidebb ruhákat kaptak, hogy kevésbé legyen melegük és jobban tudjanak mozogni. Samanta ment következőnek, aki egy rövid farmert és mellé sötétkék trikót kapott. Mikor végzett Nicole ment, ő is ugyanolyan nadrágot kapott, viszont sötétzöld trikó virított rajta. Lindához fordult és megkérdezte, nincs e kisebb nadrág, mert nagynak érzi. Linda kutatott neki egyet és az végre tökéletesen ráillet.
Legutoljára maradt Jane, aki szintén olyan nadrágot és sötétlila felsőt kapott. Mikor kijött a függöny mögül, elképesztően jól mutatott rajta a lila szín. Neki állt a legjobban a ruha, amit kapott.
-          De jó! – csodálkozott Sam.
-          Tényleg nagyon jó, jól áll neki a lila. – gondolkozott el Linda. Végül magam mögül meghallottam Colin hangját:
-          Egyszerűen csodálatos! Mintha csak rád öntötték volna. Nagyon jól áll! – bókolt neki a táncos, kezdett nagyon irritálni és egy érzés jelent meg ami nem hagyhatta ezt az egészet. Nem tudtam miért rosszul esett ez az egész.
-          Köszönöm. – pirult el Jane, én pedig igyekeztem leállítani a srácot és más irányba terelni a témát.
-          Jól van…Molly ma még próbáltok?
-          Igen. – bólintott helyeslőn barátnőm és a többiek, így a téma terelődött és a rossz érzés is elinalt.

/Jane/

Nekem személy szerint nagyon tetszett a ruhám és az a sok bók is nagyon jól esett, bár szerintem alaposan bele is pirultam. Colin bókolt a legtöbbet, de Linda is megdicsért, pedig az egész az ő műve volt. Persze a stílust Molly gondolta ki, ami szintén közel áll hozzám.
Mikor végeztünk, indultunk is vissza a próbaterembe és gyakoroltunk. Innen a nap hasonló menetet vett, mint amilyen az előző nap volt.
Mikor visszaértünk fáradtan dőltünk a kanapéra, szükségünk volt fél óra szótlan pihenésre, végül Sam megtörte a csendet:
-          Azt ugye észrevetted, hogy tetszel Colinnak?
-          Tessék? – néztem hitetlenkedve – Honnan veszed ezt?
-          Jaj Jane! Ezt még a vak is látja. Ahogy bókolt neked és a tekintetét sem vette le rólad. – magyarázta nagy beleéléssel.
-          Nem figyeltem… Komolyan? – egyszerűen nem akartam elhinni, végül belenyugodtam és elhatároztam, hogy figyelni fogom.
-          Persze. – mosolyodott el és abbahagytuk a témát.

2012. május 10., csütörtök

11. fejezet ~ Az első táncpróba


Köszönöm a sok jó visszajelzést a blogról, kimondhatatlanul jól esik! Örülök, ha tetszik amit csinálok.:)
Mivel az előző rész nem igazán nyerte el a tetszésemet, ezért siettem egy újjal. Remélem ez is tetszeni fog és írtok hozzá kommenteket.
Azért hozzáfűzöm, hogy van Molly szemszög, amit kértetek.:) Ezen kívül lesz még, de most ennyi, remélem nem baj.
Kellemes olvasást. ♥ Bonie



A nagybetűs élet. Különösebb jelentése nincsen, de nekünk most fontos. Belekezdtünk egy teljesen új dologba, ami az életünket gyökeresen megváltoztatta. Még nem tudhatjuk, hogy pozitív vagy negatív irányba, de reményeink szerint a pozitív oldalra.
Mi lesz ha nem sikerül és elbukunk? Félek a kudarctól és hogy mindent elrontok. Nem csak magamért leszek felelős, hanem egy egész nagy csapatért és persze Molly produkciójáért. Ha elrontom, mindent tökre is tehetek. Tudom, jobb ilyenre nem is gondolni.
Vajon jól döntöttünk? Nemsoká kiderül.

Itt a gondolataim megszakadtak, mert Samanta felkiáltott:
-          Jut eszembe, ha ma akarunk próbára menni, akkor jó lenne beszélni Mr. Popularral. – viccelődött.
-          Igazad van. Küldj neki egy SMS-t. – mosolyodtam el én is. Gyorsan bepötyögött egy rövid üzenetet a telefonjába.

„Szia Eric!
Maradunk és táncolunk. A szüleink megengedték!!”

-          Szerintem össze kellene pakolni egy-két cuccot az edzésre. – ajánlotta barátnőm és én helyeslőn bólintottam.
Mindketten nekiálltunk kutatni a szekrényünkben valami kisebb táskát. Mikor végre találtunk bepakoltunk egy rövid melegítőt és sportcipőt. Kitettük a táskát a kanapéra és vettünk ki a mini hűtőből szénsavmentes vizet. Barátnőmnek hirtelen másfelé kezdtek kanyarogni a gondolatai. Eszébe jutott, hogy Danielnek is el kellene mondania a jó hírt, hisz ő még nem tudja. Elindult lefelé, én pedig kicsit kifújtam magam és bekapcsoltam a tv-t.
Nem sokáig tartott a kikapcsolódás, mert pár perccel később már kopogtak is az ajtón. Felpattantam és ajtót nyitottam, nagy meglepetésemre máris Eric állt az ajtó túlsó oldalán.
-          Szia! Bejöhetek?
-          Szia. Gyere csak nyugodtan. – kísértem a nappaliba – Kérsz valamit?
-          Igen, egy pohár vizet elfogadnék. Samanta merre van? – ült le kérdése közben a kanapéra, én pedig gyorsan hoztam amit kért.
-          Lement elmondani Daninek a jó hírt, hogy maradunk.
-          Ja jó. Annyira örülök, hogy maradtok! – tört ki belőle, nagy vigyor mellett és hozzátette – És szerintem Molly is.
-          Remek. – mosolyodtam vissza – Lehet egy kérdésem? – majd félve néztem rá.
-          Persze! Halljuk. – kacsintott vissza bátorítón.
-          Rendben. Miért pont minket választottál?
-          Hát… – gondolkozóba esett – Mikor megláttam a tánctudásotok, csak arra tudtam gondolni, ezek a lányok nagyon profik, vétek lenne nem megkérdezni Mollyt. – ebbe a mondatba kicsit belepirultam, de még mindig visszakérdeztem.
-          De Alex révén biztos sok jobb táncost is ismersz.
-          Igazából max. kettő-három embert. – nézett komolyan, barna szemei sötétebbek lettek –Azok is inkább srácok.
-          Ja értem. – látszott, hogy meglepődik a kérdéseken, gondolom nem számított rá. Közben láttam, hogy vissza akar kérdezni, de már nem tudott, mert Sam lépett be az ajtón.
-          Sziasztok! – látta, hogy mindketten elcsendesülünk és felé fordulunk – Megzavartam valamit?
-          Nem. – vágtam rá rögtön, mire Eric is hevesen bólogatott.
-          Most hogy te is itt vagy, mehetünk is. mondta Eric.
Gyorsan felkaptuk a táskánk és Sam lesietett. Így az ajtót én zártam, de nem vettem észre, hogy Eric ott van mögöttem és ezt mondta:
-          A kérdéseimet még én is felteszem. – rögtön tudtam mire gondol.
 
Felvettük a cuccunkat és mentünk le Mr. Saade autójához.
Út közben megjegyeztem az utat, így már egyedül is odatalálnék. Mikor kiszálltunk hatalmas betűkkel fel volt írva az épületre előttünk, hogy „Stockholm Dance Studio”. Melegség öntötte el hirtelen a szívem, hogy ismét az álmaim útján lépkedhetek.
Beléptünk az épületbe, a hatalmas előtérben berendezett kávézó és információs pult volt. Eric odaintett az infós pult mögött álló lánynak, ő pedig egy hármast mutatott a kezével. Gondolom a hármas táncteremre gondolt. Eric megmutatta nekünk az öltözőt és felkaptuk magunkra a ruhánkat, én összefogtam a hajam egy copfba. Mikor elkészültünk Eric elkísért minket a teremig, vagyis inkább megmutatta hol van.
Ott volt Molly és még három ember rajta kívül. Odaléptünk Mollyhoz és köszöntünk neki.
-          Szia! Hát itt vagyunk. – mosolyogtunk, le sem lehetett volna vakarni.
-          Sziasztok! Nagyon örülök hogy itt vagytok. Köszöntelek titeket a csapatomban. – ölelt át minket -  Bemutatom nektek a tánctanárt: Lisát. Ők pedig a másik két táncosom: Nicole és Colin. – kezet fogtunk és bemutatkoztunk egymásnak.

Colin
Nicole

Egy fél órát ismerkedtünk, majd bele is kezdtünk a munkába. Lisa kemény tanár, Mollyt is rendesen megdolgoztatta, de tudta tartani a lépést. Nagyon ügyes ő is, jó ritmusérzéke van, tehát remek koreográfiát hozhatunk össze. Gyorsan tanul akárcsak mi, a táncosok.
Nicole csodálatosan mozog, eggyé válik a zenével, beleéli magát. Egyszerűen nem lehet belekötni a munkájába, talán csak abba, hogy alacsony. Colin pedig az akrobatikában legyőzhetetlen, de a tánc részben is felülmúlhatatlan.
Remek mozdulatok lesznek és Molly számai is nagyon megtetszettek, miközben gyakoroltunk fél füllel végig figyeltem. Egyszerűen csodálatos hangja van, de nem csak a felvételen, hanem mikor énekelt a próba közben akkor is. Simogatta a lelkem a hangja, akár csak Ericé.
Összesen nyolc számban táncolunk a színpadon, Eric barátnőjének azonban az összes száma alatt gyakorolnia kell a mozgást. A színpad elég nagy lesz, téglalap alakú.
Gyakorlás közben a baki is sok volt, de jókat nevettünk rajta. Mikor végeztünk nyújtottunk egy kicsit, majd kidőltünk. Legalább három órát voltunk a hármas teremben, de mikor kimentünk az öltözőbe azért megkönnyebbültünk. A többiek is jöttek velünk és folytatódott a trécselés.

/Molly/
Nagyon örültem a lányoknak, Nicole és Colin mellett nagyon jól mutatnak. Eric eltalálta a legjobbakat, örülök hogy ennyit segít. Kis szerencsétlenem, még akkor is szerencsés ha nem.
 Jane-hez és Samantához jobban kötődöm, mint Nicole-hoz, nem is tudom igazán miért. Talán azért mert velük többet voltam. Voltak fent nálunk is, és a mai próbán is jól elvoltunk és sokat nevettünk. A gondolatmenet megszakadt, mert mindenki felöltözött és elkezdődött egy beszélgetés.
-          Emberek, ez egy remek kis csapat lesz! – kezdte Samanta, mindenki csak helyeselt.
-          Bizony! Rettegjetek Molly Sandén rajongók, mert jön a nagy csapat! – hülyéskedett Jane is.
-          A legdurvább az lesz, mikor dobálunk. – mondta Nicole és felém kacsintott.
-          Azt még sokat kell gyakorolni. – mondtam vidáman, miközben Jane a haját eltűrte egy sötétlila keretes napszemüveggel, muszáj volt megdicsérnem – De jó a szemüveged!
-          Köszönöm.
-          Honnan van? Hasonlót keresek, de nem találok. – közben elindultunk kifelé az öltözőből.
-          Hát… - kicsit habozott – Az ajándékboltban. – mondott végül csak ennyit.
Ekkor eszembe jutott Eric azon kijelentése, hogy Jane-nel vette az ő napszemüvegét, mikor az öccsének vettek ajándékot. Az agyam tehetetlenül elkezdett kombinálni, de elhesegedtem a gondolatokat. Közben kiértünk a kávézó részhez ahol Eric már várt minket, igazából kedvem lett volna számon kérni, de inkább nem. Odajött és átölelt, majd így szólt:
-          Nagyon ügyesek voltatok.
-          Naná aki a padon ül az csak nézi, éppen úgy, mint te. – válaszoltam neki erre Colin elnevette magát.
-          Tudjuk, hogy Eric is tud profin táncolni. Be kellett volna állítani. – viccelődött Nicole.
-          Persze, egy egész hónapban végig táncoltam, most már azért elég volt. – nevetett a barátom, közben meghozták az italjainkat és ilyen jó hangulatban fogyasztottuk el.
Közben bennem maradt a kisördög, de nem akartam ezzel tönkretenni a kezdődő jó kapcsolatunkat a lányokkal. Gondoltam, majd otthon megkérdezem Ericet. Most azonban odabújtam mellé és úgy szólt hozzám:
-          Remek showt fogsz csinálni az új albumoddal és a Rollercoaster Tour-ral. – mosolygott rám és én megpusziltam.

2012. május 6., vasárnap

10. fejezet ~ Választás

Már itt is van a következő rész, mert kértétek, hogy siessek vele. Remélem tetszeni fog, mert nekem annyira nem nyerte el a tetszésem...
Köszönöm az előző részhez a kommenteket és hogy ennyien elolvastátok.:)
Jó olvasást.♥Love Bonie



Egy kérdés és semmi más. A döntés nem mindig egyszerű, a válasz viszont gyökeresen is megváltoztathatja életünket és annak minden apró részletét. Egy döntés. Nagyon sok múlhat rajta, akár egész hátralévő életünk, akár az álmaink. Vigyázni kell vele, mert ha egyszer rosszul döntünk, nem fordíthatjuk vissza az idő kerekét. Viszont a jó döntés pozitív irányba mozgatja életünk mozzanatait.

„Van kedvetek táncosként maradni Svédországban?” ismétlődött újra és újra fejemben a kérdés. Hirtelen fel sem fogtam, mi is a kérdés jelentősége, teljesen megfordult velem a világ. Amikor azonban felfogtam, a ledöbbenéstől alig tudtam megszólalni, ahogy Samanta sem.
-          Tessék? – néztünk értetlenül és csodálkozva a lehetőség hallatán. Eric és Alex csodálkozó szemekkel néztek ránk, mi pedig csak álltunk zavarunkban.
-          Szerintem jól hallottátok. – mosolyodott el Alex, aki először mutatott felénk teljes kedvességet.
-          Látom most aztán megleptelek titeket. Ne haragudjatok. – nézett kedvesen, de kíváncsian a válaszunkra Eric. Végül sikerült erőt vennem magamon egy hatalmas levegővel és megszólalnom.
-          Hát valóban megleptél, nagyon nagy lehetőséget kínáltál nekünk. Nem tudom a részleteket így nem tudok biztosat mondani. De Sam te hogy vélekedsz? – néztem kérdőn barátnőmre aki tanácstalan volt, úgy mint én.
-          Nagyon nagy lehetőség az egyszer biztos, de egyet kell értenem Jane-nel.
-          Nem kell most döntenetek. Szerintem gyertek fel hozzánk, ott találkozhattok Mollyval, ő elmondja a részleteket és megismerhetitek. Aztán majd eldől, hogy is legyen. Megfelel nektek? – nézet ránk reménykedve ezt az ajánlatot téve. Mi összenéztünk Sammel és kértünk pár perc magányt.
Nagy lehetőség ez, de meg kell beszélnünk. Nem szaladhatunk a nagyvilágba gondolkodás nélkül. Akárhogy is döntünk, el kell fogadnunk a következményeket és a nehézségeket. A nehézségekkel meg kell birkózni, majd átlépni fölöttük. Beszélnünk kellene az otthoniakkal is, hisz várnak vissza minket a nyaralás végén.
-          Mi legyen?
-          Szerintem el kellene menni Mollyhoz és útmutatást kapni az egészről. Nagy lehetőség. – mondta el a véleményét barátnőm még mindig meglepve, én pedig nem tudtam mi tévő legyek.
-          Akkor viszont beszélni kéne a szüleinkkel is. Nem?
-          Meglátjuk, először ismerjük meg jobban az ajánlatott. – bólintottam és visszafordultunk Ericékhez. Kérdőn néztek ránk, mi pedig bólintottunk és elmosolyodtunk.

Beszálltunk Eric kocsijába, a hátsó ülésekre. Nem nagyon szólaltunk meg az úton, mindenki el volt foglalva a saját gondolataival. Bennem megfogalmazódott egy kérdés, ami egész úton nem hagyott nyugodni: Miért pont minket választott, hisz Alex-on keresztül ismerhet egy csomó táncost? Különben is csak egyszer látott minket táncolni. De később már nem törődtem vele.
Lassan megérkeztünk Stockholm belvárosában lévő házhoz, majd kiszálltunk és felmentünk a legfelső emeletre. Mikor beléptünk a lakásba Sam és én összenéztünk és közelebb léptünk egymáshoz. Eric betessékelt minket és egy barna hosszú, göndör hajú lány, mint kiderül Molly pedig már jött is ki a hálóból.
-          Gyertek beljebb és üljetek a kanapéra. – mosolyodott el a lány, közben leültünk – Hozhatok valamit inni?
-          Köszönöm nem kérek. – válaszoltunk Samantával szinte egyszerre.
-          Rendben. Hát akkor sziasztok. Molly vagyok, már kíváncsi voltam rátok. Eric mesélt rólatok és a tánctudásotokról.
-          Samanta vagyok. – kezdet barátnőm a bemutatkozást.
-          Jane vagyok. Nagy lehetőséget kaptunk ma tőletek, kicsit beavatnátok a részletekbe is?
-          Persze. – válaszolta Eric és Molly is ugyan azt.

Elmondták, hogy Mollynak a jövő héten induló koncertsorozatára keresnek táncosokat. Eric ránk gondolt és ezt közölte barátnőjével is. Ismertették a koncertek helyszíneit is, tizenöt darab lenne. Beszéltünk arról, hogy a próbák már másnap elkezdődnének, még két táncossal. Mindent végighallgattunk és teljesen megtetszett mindkettőnknek az ajánlat. Majd bemutattunk Mollynak egy kis ízelítőt a tánctudásunkból.
-          Lányok ez nagyon profi! – ámult el Eric barátnője.
-          Köszönjük! De lenne egy kis gond, ugye mi csak itt nyaralunk és a szüleink úgy tudják, hogy pár nap múlva hazautazunk. – kezdet bele a probléma boncolgatásába Sam.
-          Igen…De nem tudtok velük beszélni telefonon? Holnap délelőtt elmondjátok a válaszotok, ha igen akkor délután már megyek is értetek és indulunk a próbaterembe. – mondta el a lehetőséget Eric.
-          Rendben. Most viszont mennünk kellene, mert későre jár, mindjárt éjfél. Megbeszélünk mindent, még holnap reggel. – mondtam és Samre tekintettem. Ő is egyetértett velem és elköszöntünk.
-          Sziasztok! Várom a válaszotok. – köszönt el Molly és átölelt bennünk, mi pedig viszonoztuk. 
 Mire visszaértünk a hotelba és ágyba kerültünk hajnali egy körül járt az idő. Nagyon fáradtak voltunk, így nem beszéltünk a táncos munkáról és rögtön elaludtunk.
 
Másnap reggel viszont már fél nyolckor fent voltunk, gyorsan felöltöztünk  és elővettük a mobilunkat. Rátettük a kanapé mellett lévő asztalra. Egymásra néztünk.
-          Szeretnél maradni? – néztem kérdőn Samre, ő pedig bólintott.
-          Nagyon, imádom az országot és a turnéval lehetőségem adódik megnézni. Eric és Molly is nagyon szimpatikusak, valamint Eric a nagy kedvencem. Nem utolsó sorban pedig itt van Daniel is, ezért biztosan beszélek a szüleimmel. – mondta el az álláspontját.
-          Értem.
-          Szeretném, ha te is maradnál velem. Neked is nagy lehetőség, felfedezhetes te is Svédországot. Ericet és Mollyt is jobban megismerheted.
-          Igazad van! Egyébként is szívesen maradok. – értettem egyet barátnőmmel. Fogtuk a telefonunkat és visszavonultunk a szobánkba és felhívtuk a szüleinket.
Becsuktam magam mögött az ajtót és lehuppantam az ágyamra. Magam mellé tettem a telefont és haboztam, majd hátradőltem. Kifújtam magam és hasra fordultam, kezembe vettem a telefont, majd tárcsázni kezdtem anyát.
-          Szia kicsim!
-          Szia anya. Fontos dolog miatt hívlak. – tértem rögtön a tárgyra.
-          Mi történt? Valami baj van? – hallottam idegesen csengő hangját.
-          Nem, dehogy! Csak nagyon nagy lehetőséget kaptunk tegnap a koncert után. – nyugtattam meg.
-          Milyen lehetőség? – most már a kíváncsiság beszélt belőle.
-          Hát megismerkedtünk már tegnap előtt Eric Saade-val, akinek tegnap a koncertjére mentünk. Ő beszélt a barátnőjének rólunk, aki szintén énekes. A koncertsorozatán kapnánk munkát, mint táncos…
-          Hogy mit? Ott Svédországban? – döbbent le ő is.
-          Igen anya. Ezért szeretnénk Samantával maradni.
-          Na ez most váratlanul ért…
-          Pont úgy mint minket tegnap este. – meséltem.
-          Akkor ez tényleg nagy dolog…de akkor ott maradnátok egész nyáron…Nem?
-          Igen…gondolom. Beszélsz apuval és Briannal?
-          Igen, de akkor nem is jössz haza most? – válaszolt kérdéssel a kérdésre.
-          Szerintem, nem.
-          Tartsd egy picit, akkor beszélek velük. – hosszú szünet után következett a válasz -  Apád azt üzeni: Sok sikert a koncerteken!
-          Akkor maradhatok? – csodálkoztam könnytől csillogó szemmel, amit nem láthatott - Öcsémnek az ajándékát elpostázom! Mondd meg neki, hogy hiányozni fog és nemsoká találkozunk.
-          Rendben. Szia kicsim, sok sikert.
Letettem és már mentem is ki gyorsan Samantához, aki már nagy mosollyal fogadott. Abból tudtam, megengedték neki. Kérdőn nézett rám, én pedig csak szó nélkül bólintottam, majd kitört belőlem a nevetés és aztán felugrottunk a kanapéra és sikítoztunk.
-          Svédországban maradunk és elfogadjuk az ajánlatot! – ugrott egy hatalmasat barátnőm az ő szemében is gyűltek a sós cseppek csak úgy mint az enyémben.
-          Bizony! Már várom a táncpróbát. – ugráltam én is.

2012. május 1., kedd

9. fejezet ~ Pop Explosion

 Meg is hoztam a következő részt, ahogy megígértem a harmadik hozzászólásnál. Találtok benne Eric dalszövegrészleteket is és két képet a lányok ruhájáról, hogy kicsit vizuálisabb legyen.
Köszönöm a jó visszajelzéseket, örülök ha tetszenek a fejezetek!♥
Nem szaporítom tovább a szót, olvassatok kedvetekre.:)


/Jane/

Aznap majdnem tizenegyig aludtunk.  Mikor felébredtem gyorsan felkaptam egy rövid melegítő nadrágot és egy pólót, majd kijöttem a szobából. Sam nemrég kelhetett fel, de ő már egy ideje tévét nézett. Amikor kiléptem akkor pont átkapcsolta egy svéd zenecsatornára, ahol az egyik kedvenc számom adták. Sam hallotta az ajtót és felém fordult, rajta is kényelmes otthoni ruha volt. Mikor meglátott nagy vigyor lett úrrá rajta.
-          Jó reggelt! – köszönt teljesen kipihenten és jókedvűen.
-          Neked is. – mosolyogtam vissza, miközben Jason Derulo-tól a Fight For You ment – Nincs is jobb az egyik kedvenc számomra felkelni. – halkan dúdolni kezdtem.
-          Bizony.
-          Mikor keltél fel? – néztem rá kíváncsian.
-          Olyan fél órája. Viszont kezdek éhes lenni, szerintem menjünk le ebédelni, ha már nem reggeliztünk. – nevette el magát.
-          Ebben egyet tudok érteni. – nevettem én is.
Végig hallgattuk a számot aztán elindultunk le az étkező felé. Útközben találkoztunk Daniellel is, aki végül velünk ebédelt. Megkérdezte mikor akarunk menni a koncertre, mikor találkozzunk. Mi úgy gondoltuk, mivel hatkor lesz a koncert, oda kellene menni egy órával előbb. Így megbeszéltük, hogy fél ötkor találkozunk a hotel kapujánál.

Sam és Dani eldöntötték hogy ebéd után együtt töltenek egy kis időt, sétálnak egyet. Így ebéd után a hallban elváltak útjaink, ők kifelé mentek, én pedig vissza a szobámba.
A szobámban elővettem a laptopom és bekapcsoltam, majd megnyitottam az üzeneteim. A szüleimtől jött egy levél, megnyitottam és olvasni kezdtem:
Szia Kicsim!
Hogy vagytok Samantával, találtatok barátokat? Milyen a város? Nagyon sok mindenre vagyunk kíváncsiak. Mit csináltatok eddig? Írj egy kis összegzőt nekünk. Már nem is tudom mit is kérdezzek.
Brian már vár haza, kezdesz neki hiányozni, talán azért, mert nincs kit nyaggasson. 
Nagyon jó szórakozást kívánunk a koncerthez. Reméljük tetszeni fog. 
Üdv: Anya, Apa és Brian
Elöntött a boldogság miközben olvastam a levelet. Rögtön kezdtem is gépelni a választ:

Sziasztok!
Ti is hiányoztok nekem! Nagyon jól érezzük magunkat. Első nap megismerkedtünk a szálloda igazgatójának a fiával. Nagyon kedves, megmutatta nekünk a környéket és holnap az egész várost szeretnénk megnézni. A koncertet illetően, már egyre jobban várom. Ma este lesz a közeli kis parkban. Mondjátok meg az öcsémnek, hogy meg van az ajándéka. Szerintem nagyon jól választottunk.

Puszi: Jane

Elküldtem, majd úgy döntöttem elmegyek hajat mosni. Beléptem a fürdőbe, megnyitottam a csapot és vizet engedtem a kádba. Elővettem a törölközőtartóról egy fehér, puha törölközőt. Közben szemem megakadt az egyik polcon, amin mindenféle illatos olajok voltak. Közelebb léptem és megszagoltam az elsőt, aminek pirosas színe virított, olyan erős rózsa illata volt, amit még a nagymamám sem használna. Fogtam a következőt, aminek a színe kékes volt, kellemes tenger illatot éreztem. Meg szerettem volna nézni még a lilát és a narancssárgás üvegcsét is. Levettem a lilát, levendula illata volt, majd a narancsot, abban pedig barackot vagy talán mangót éreztem. Nekem az utóbbi volt a legszimpatikusabb, így abból tettem a fürdővizembe.
Beleültem a kádba és hátradőltem.
Háromnegyed óra múlva kiléptem a kádból, törölközőbe burkolóztam és megmostam a fogam. Mikor elkészültem kijöttem a fürdőből, Samanta már visszaért és a gépe előtt lógott.
-          Máris itt vagy? – mosolyogtam rá.
-          Máris? Most van fél négy, egy óra múlva találkozunk Daniellel. Én még sehol nem tartok. – magyarázta barátnőm sürgetően.
-          Akkor siess! – kacsintottam rá és már indult is a fürdő felé.
Megszárítottam a hajam és a szekrényem elé álltam, fogalmam sem volt mit vegyek fel. Aztán jött az ihlet, hogy egy barna nadrágot, egy fehér alapon mintás felsőt és rá díszes farmerkabátkát vegyek fel. Tettem az arcomra egy kis alap sminket és úgy éreztem készen állok. Sam is elkészült közben. Rajta is hasonló összeállítás volt, farmer, egy sötét felső és farmerkabátka, kiegészítőkkel megbolondítva.
      
Jane ruhája
Samanta ruhája

Már javában fél öt volt, így sietnünk kellett a kapu elé ahol már várt minket Dani.
-          De csinosak vagytok.
-          Köszönjük. – köszönte meg egy lágy puszival Sam a bókot.
-          Nincs mit. Akkor induljunk.
Már hat óra van és egészen besötétedett, a koncert kezdetét vette. Beindultak a fények a színpadon, mindenfelé lézerek köröztek és körülöttünk pedig mindenki sikítozott és kiabált. Hirtelen elindult egy fülbemászó dallam és megjelent Eric Saade a színpadon. Kijött egy farmerban, egy pulcsiban és egy basketball sapkában. Felcsendült a hangja és szinte teljesen magával ragadott, nem gondoltam volna, hogy ilyen jó hangja van. Az első számnak azt hiszem Manboy volt a címe, majd azt követte a Timeless. Az a szám teljesen magával ragadott, átívelte a tudatom.

I feel the love from your heart is hitting me
I wanna stay to be yours for eternity
Don't let the feelings go away so rapidly
The clocks will never surround us
We could be timeless
We could be timeless, yeah
We could be timeless
We could be timeless, yeah

Majd következett egy igazi show elemekkel ellátott szám, a Masquerade, Eric bejárta az egész színpadot. Sokat foglalkozott a közönségével, közben azonban megtalált minket a tekintete. Szélesen mosolygott aztán továbblépett. Ezek után Killed by a Cap következett, ez a szám is megérintett és a refrént hamar meg is tanultam és énekeltem.

Got me chained
Got me locked
Think I'm free, but I'm not
Like I'm killed by a cop
K-k-killed by a cop
Don't protect, you attack
Thought that you would have my back
I feel safe, but I'm not
'Cause I'm killed by a cop
I don't think you'll ever be sheriff
So let me tell you there's no need for none of your service
It's like I'm being killed by a cop
K-k-killed by a cop
K-k-killed by a cop
K-k-killed by a cop
It's like I'm killed by a cop
K-k-killed by a cop
K-k-killed by a cop
K-k-killed by a cop 
A közönség egyre hangosabb lett, énekeltek teli torokból. Eric pedig ének közben átadta magát a zenének és táncolt. Teljesen profin csinálta, mintha átalakultak volna Alex-szel, már nem csak hülyéskedtek úgy mint tegnap, hanem belevitték a személyiségüket is.

Ezután egy kis hangulatváltás következett, egy lassú szám, amit Sam felkonferált nekem.
-          Ezt a számot a rajongóinak írta! – kiabálta felém amint meghallotta a zene dallamát.
-          Ő írta? – lepődtem meg.
-          Szinte minden számát ő írta! – közölte velem ez a fontos információt, amit eddig nem tudtam.
A dal alatt nem volt nagy a zaj, mindenki halkan énekelt vagy dúdolt. Én becsuktam a szemem és élvezetem a lágy dallamot Eric hangjával keveredve. Mikor azonban felnéztem, Eric barna szempárjával találtam szemben magam. Kíváncsian fürkészte arcom, hogy vajon tetszik e a koncert. Én egy kisebb mosollyal közöltem vele, hogy eddig igen.
Következett egy gyors szám, amit egy férfivel énekelt, a címe Hearts in the Air volt, az a szám egyszerűen mesteri lett. Azt már én is teli torokból énekeltem, a mozdulat amit Eric és a táncosok, valamint a rajongók is egyaránt csináltak, nagyon tetszett. Késztetést éreztem, hogy én is belekezdjek, így Sammel már emeltük is a szívünket a levegőbe.
Majd következett egy ismertebb előadóval közös duettje, a Hotter than Fire. Ezt is teli torokból üvöltötte még barátnőm is, aki mellettem állt és tombolt. A szám közben Eric ismét felénk fordult és sejtelmesen ránk kacsintott. Ekkor aki körülöttünk állt, mind felsikított. Ezek után ismét lassú szám következett, a Break of Dawn, ami nekem személy szerint igazán megtetszett már az elején. Ezt Eric zongorán játszotta, tehát már azt is tudom, hogy tud zongorázni. Ám a szám közepén felállt a hangszertől és a közönség felé lépett és kicsit végignézet rajtuk. Hirtelen lemutatott a tömegbe, nagy sikongás vette kezdetét és Eric mutogatott, hogy merre tud felmenni egy lány. Azaz felhívott maga mellé egy rajongót, szerintem ez egy aranyos tett volt tőle. A lány átölelte és sós cseppek jelentek meg az arcán. Leült Eric mellé a zongorához és pár percig ott volt vele. A refrén még egyszer elhangzott:

Think about home when you're far away
Think about me when I wake up and you're gone
At the break of dawn
Think about us when we said forever
Think about me and remember I'm alone
At the break of dawn
At the break of dawn
Folytatódott egy pörgősebb résszel, a Popularral. Hatalmas üvöltés fogatta a számot, a dallamok közül ez volt a legfülbemászóbb, de mégsem a kedvencem. Mikor véget ért senki nem akart hazamenni, de lassan kiürült a nézőtér.

Mi elindultunk hátra a színpad mögé, ahol nagy volt a sürgés-forgás. Egy biztonsági ember jött oda hozzánk és nézett végig rajtunk. Már éppen készült kitessékelni minket, mikor Eric lépett oda hozzá.
-          Velem vannak. – lett rajta úrrá széles mosoly. A biztonsági őr elment, mi pedig odaléptünk Erichez.
-          Hát itt vagyunk. Akkor van aláírás? – viccelődött Sam. Én inkább kíváncsi voltam a meglepetésre amit Alex akarva vagy akaratlanul is kikotyogott.
-          Van. Keresek egy alkoholos filcet és kaptok. – elindult egy kis asztalhoz, mi pedig követtük. Az asztal mellett ott állt Alex, aki vigyorgott a haverjára.
-          Na és hogy tetszett a koncert? – érdeklődött Eric miközben aláírta a autogrampapírokat, amiket talált.
-          Rohadt jó volt! Nem tudok mit mondani, maradtam volna még tombolni!! – ujjongott Samanta és közben átvette az aláírását és megölelte Ericet. Én gyorsan lekaptam őket fényképezővel, ők pedig csak mosolyogtak.
-          És neked hogy tetszett Jane? – nézett rám kíváncsian a barna szemű énekes – Láttam, hogy nagyon mosolyogtál mikor feléd fordultam.
-          Életem egyik legnagyobb élménye volt! A zenéd mindenkihez szól, fülbemászó és dögös. A színpadi show tökéletes, még nem voltam ilyen jó koncerten. – kezdtem áradozni, ami csak úgy kitört belőlem, közben én is megkaptam az aláírásom és készített Sam egy képet, miközben átölelt Eric. – És mikor Sam elmondta, hogy szinte minden számod te írod, még jobban megtetszettek. A táncról nem is tudok beszélni, majdnem teljesen profi. Gratulálok! Nagyon élveztem.
Eric Végig csak mosolygott, egy kicsit ellepte arcát a pír. Ezek után döbbentem rá miket is mondtam, igen megszerettem Ericet mindösszesen két nap alatt. Eddig azt hittem egy kis sztárocska, aki elénekli amit neki írtak és ennyi. De teljesen más, szívesen csinálja és imádja a rajongóit.
-          Na Eric most elmondod nekik? – zavart meg gondolataimban Alex, erre Sam és én értetlenül néztünk rájuk.
-          Jól van Alex, nyugi már! – csitította a táncosát.
-          Most nem értem…Mit kell elmondani nekünk?? – néztem értetlenül, hol Ericre, hol pedig Samre. Barátnőm szint úgy.
-          Hát azt, hogy beszéltem Mollyval, aki szintén énekes és a barátnőm. – mi még mindig értetlenül néztünk, közben Ericék csak vigyorogtak – Hamarosan kezdetét veszi az ő koncertsorozata és szüksége van még két profi táncosra. Én be kell valljam rátok gondoltam, Molly is már szeretne megismerni titeket, mert meséltem neki rólatok. Na mit szóltok? Van kedvetek táncosként maradni Svédországban?
-          TESSÉK??