Ne haragudjatok a késésért, de ismételten sok minden összejött az elmúlt napokban. Most viszon itt vagyok a legfrissebb és egyben a következő fejezettel. Remélem tetszeni fog, ezt több féle szemszögből is leírtam. De nem is szaporítom tovább a szót, jó olvasást kívánok.:)♥
/Eric/
Már egy kis ideje fent voltam, de még csak most néztem az
órám felé. Gondoltam nem ártana felkelni, mivel már tizenegy felé járt az idő.
Alex is hamarosan megérkezik és addigra el kell készülnöm. Lassan felültem az
ágyamban, körbenéztem, Molly már korán elment. Végül felálltam és a fürdő felé
battyogtam.
Zuhanyzás közben a holnapi koncerten járt az eszem. Kíváncsi leszek, végül hányan lesznek. Minden profin meg lett szervezve, nem lehet malőr. A koreográfiát is tökéletesítettük tegnap délután.
Mikor végeztem úgy döntöttem megborotválkozom, hogy holnapra maradjon egy kis borostám. Végül felöltöztem.
A gondolataimból a csengő zökkentett ki, biztos voltam hogy ki lehet az, ezért felkaptam a fehér pólómat és ajtót nyitottam.
Zuhanyzás közben a holnapi koncerten járt az eszem. Kíváncsi leszek, végül hányan lesznek. Minden profin meg lett szervezve, nem lehet malőr. A koreográfiát is tökéletesítettük tegnap délután.
Mikor végeztem úgy döntöttem megborotválkozom, hogy holnapra maradjon egy kis borostám. Végül felöltöztem.
A gondolataimból a csengő zökkentett ki, biztos voltam hogy ki lehet az, ezért felkaptam a fehér pólómat és ajtót nyitottam.
-
Helo Alex! – köszöntem a táncosomnak és egyben
egy nagyon jó barátomnak.
-
Hy Eric. – mosolyodott el az ajtóban álló srác.
-
Na mit is terveztél mára? – érdeklődtem miközben
a piros cipőmet vettem fel.
-
Arra gondoltam elmegyünk a parkba, ahol a
koncert lesz és körbenézünk, majd elmegyünk iszunk a holnapi sikerre. – vázolta
fel a tervét Alex.
-
Oké akkor mehetünk is. – hagytuk el a házat.
/Jane/
A koncert előtti délelőtt tíz órakor Samanta keltett. Arra
eszméltem, hogy rángatja a vállam és szólongat.
-
Jane…Jane! Ideje lenne felkelni, nemsoká jön Dani.
– mosolygott rám miután kinyitottam a szemem.
-
Jól van. Nyugalom… - néztem mosolyogva Samre aki
teljesen fel volt pörögve. Sütött róla hogy várja a találkozást.
Felkeltünk azaz inkább én, mert Sam már készen volt.
Lezuhanyoztam, felvettem egy körülbelül térdig érő rövid farmert és egy fehér
lezserebb pólót. Végül hullámos hajam hagytam hogy a vállamra omoljon, de hogy
ne lógjon a szemembe, a napszemüvegem hajpántnak használtam.
Kopogást hallottunk és Samanta csillogó szemekkel ajtót nyitott.
Kopogást hallottunk és Samanta csillogó szemekkel ajtót nyitott.
-
Sziasztok lányok! – hangzott egy kedves hang az
ajtó elöl – Szerintem gyertek reggelizni. Kóstoljátok meg a svéd asztalos
reggelinket.
-
Szia! Ez nem is rossz ötlet, farkas éhet vagyok.
– értett egyet Sam Danival. Én is kinyögtem egy köszönés félét és egyetértően
bólogattam.
Mikor bementünk az étkezőbe, megcsapták orrunkat a finom
illatok. A reggeliző szinte tele volt, csak egy-két szabad asztal látszott az
emberek között. Nagyon elcsodálkoztunk, mikor észrevettük a hatalmas asztalon a
rengeteg ételt. Fogtunk egy tálcát, majd szedtünk a tányérunkra. Én a svédeknél
igen kedvelt Kanelbullar-t azaz fahéjas csigát fogtam és töltöttem hozzá
gyümölcslevet. Végül leültünk az asztalhoz és elfogyasztottuk a
reggelinket.
Mikor befejeztük elindultunk a park felé ahol a koncert lesz. Gyalogoltunk hiszen, mint Daniel mondta nem volt messze. A már lassan déli napsütésben sétáltunk a főút mentén a járdán.
-
Mindjárt ott vagyunk, mondtam hogy nincs is
messze. – vigyorodott el a mellettünk sétáló Dani.
-
Már nem ártana odaérni… - kezdtem kicsit
panaszosra venni, mert irtózatosan melegem volt.
-
Végül is igazad van! – nézet rám egyetértve Sam
is, majd Danihez fordult és folytatta – Te is jössz holnap koncertre?
-
Hát most nincs jegyem, szóval nem. Viszont
elkísérhetlek benneteket ha gondoljátok. – ajánlkozott a srác sármosan nézve
ránk.
-
Felőlem nincs akadálya! – csillant fel Sam
szeme.
-
Felőlem sincs. – mondtam én is. Időközben
megérkeztünk a parkba, ekkor vettem észre hogy ez az a park, amelyik mellett
tegnap eljöttünk a taxival.
Beljebb mentünk és megláttunk egy hatalmas színpadot a park
közepén a szökőkúttal szemben, amely minden féle irányba köpdöste a vízsugarat.
Még nem volt teljesen készen, de ki lehetett venni, hogy profi koncert lesz
holnap. Igazából nem voltak sokan a parkban, inkább csak a munkások akik
építették a színpadot. Körbesétáltunk, megnéztük körülbelül merre lesz a
helyünk, majd úgy döntöttünk a nagy meleg miatt, hogy iszunk valamit.
Beültünk egy közeli kávézóba és rendeltünk. Pár perc és ki
is hozták a rendelésünket. Én egy narancslét kértem, Sam és Daniel pedig
szőlőlevet ittak. Egy árnyékos helyre ültünk a kávézó jobb szélére. Én ültem a
sarokba, Sam és Dani pedig velem szembe. Nem sokkal később a mellettünk lévő
asztalhoz is érkezett két magas, fiatal srác. Napszemüveget viseltek, valamint
lezser ruhában voltak. Még a ruhán keresztül is látszott, hogy remek kondiban
vannak. Első látásra egyforma magasak voltak, a nekem háttal álló srác tartása
érdekes volt, olyan mintha táncos lenne. A másik, aki velem szemben állt csak
mosolygott, majd leültek.
Mi beszélgettünk tovább, ám amikor ismét szóba került a holnapi koncert a parkban, észrevettem, hogy nagyon felfigyelnek. Nem akartam megemlíteni, mert nem tartottam fontosnak. Végül már nem is figyeltem rájuk, inkább elfoglalt a város felfedezése. Észrevettem a szomszéd kis utcácskában egy szuvenír boltot. Úgy döntöttem, szólok Samnek és veszünk az öcsémnek valamit.
Mi beszélgettünk tovább, ám amikor ismét szóba került a holnapi koncert a parkban, észrevettem, hogy nagyon felfigyelnek. Nem akartam megemlíteni, mert nem tartottam fontosnak. Végül már nem is figyeltem rájuk, inkább elfoglalt a város felfedezése. Észrevettem a szomszéd kis utcácskában egy szuvenír boltot. Úgy döntöttem, szólok Samnek és veszünk az öcsémnek valamit.
-
Sam odanéz! Ott egy szuvenír bolt. – vigyorodtam
el és mutogattam a kis utca felé.
-
Aha, már látom. Menjünk vegyünk valamit az
öcsédnek. – mosolyodott el és intett a pincérnek, hogy fizetni akarunk.
-
Van öcséd? – nézett meglepve Dani.
-
Van. 11 éves és megkért, hogy vigyek neki
valamit.
-
Aranyos lehetett. Akkor nézzünk neki valamit. –
közben megérkezett a pincér – Hagyjátok majd én fizetek.
-
Nem, azt nem hagyhatjuk! – kezdtem erősködni, de
leintett.
-
Hagyd, majd meghívtok egy fagyira. – mosolyodott
el és vette a pénztárcáját. Rábólintottunk.
Amikor felálltunk, mindannyian betoltuk a székünket. Nekem ki
kellett verekednem magam a sarokból, ám közben nem vettem észre, hogy az eddig
velem szemben ülő fiú is felállt. Sikerült neki ütköznöm, méghozzá úgy, hogy a
víz ami a kezében volt rám ömlött. Hirtelen a hideg víz végig folyt az
oldalamon. Nagyon meglepődtem és felé fordultam.
-
Hú de hideg! Miért nem figyelsz? – néztem
felháborodva a napszemüveges fiúkra. Miközben minden tekintet rám szegeződött.
A két fiú, Samanta és Dani is meglepődött arcot vágott.
-
Ezt én is kérdezhetném tőled. – kezdett bele az
eddig velem szemben ülő srác. Végül elmosolyodott és folytatta – Ne haragudj,
nekem kellett volna jobban figyelnem, hisz az én kezemben volt innivaló.
-
Igen, ami most a ruhámon landolt, szerencse hogy
csak víz. – néztem a ruhámat, de végül én is elmosolyodtam – Egyébként meg
semmi baj, előfordul.
-
Velem még nem fordult elő… - mesélte a srác,
közben azt vettük észre, hogy mindenki síri csendben áll mögöttünk és a haverja
is feláll – Tényleg ne haragudj!
-
Dehogy haragszom! – néztem rá mosolyogva – Na de
mi megyünk is.
-
Ő – nyögött ki ennyit, majd láttam, hogy egy
picit haboz, majd lassan leveszi a napszemüveget. A másik srác valamin
meglepődött, de fogalmam sem volt miért – Rendben. Sziasztok.
Erre láthatóan mindenki ledöbben,
én pedig csak álltam ott értetlenül. Fogalmam sem volt, hirtelen mi történt
Sammel vagy Daniellel. Mindenki az előttem lévő srácra bámult. Végül csak ezt
hallottam magam mögül:
-
Azta…ezt..ezt nem hiszem el… Te komolyan Eric
Saade vagy, vagy csak álmodom? – dadogta Samanta hitetlenkedve. Én közben
elcsodálkoztam, ő lenne Eric? A mellette lévő srác még mindig csodálkozva
nézett hol rám hol pedig a velem szemben álló személyre, hogy barátja felfedte
előttünk kilétét.
-
Én vagyok…még egyszer sajnálom. – nézett Samre,
hogy válaszoljon. Aztán rám, de valószínű észrevette az értetlen tekintetem.
-
Hát…mondtam, semmi baj. – fogalmam sem volt, mit
is mondjak. Nem beszéltem még hírességgel. Erre felém fordult a másik személy.
-
Most komolyan nem ismered fel? – nézett rám
meglepetten. A velem lévő két ember pedig már a szívroham határán volt.
-
Most hallottam a nevét. Eric Saade. Miért
kellene felismernem? – néztem csodálkozva…Miért ismerjek fel egy idegent? Az
egy dolog hogy énekes, de nem is hallottam még énekelni.
-
Alex, hagyd, nem ismer és ez így van rendjén. –
nézett egyetértőn rám, nem várt el semmit. Ez nagyon kedves gesztus volt
felőle. Teljesen eloszlatta azt a benyomást, hogy ő a nagy sztár és ezért
mindenki imádja őt. Ezzel kíváncsivá tett.
-
Azért jöttem, hogy most megismerjelek, ám
ezzel a találkozóval kíváncsivá tettél. – néztem, mint már kiderült Ericre. Úgy
látszott én is kíváncsivá tettem.
-
Tudod mit? – nézett rám elmélyülve és a mögöttem
álló barátaimra – Sétálunk egyet és akkor megismerhetsz…Mit szólsz hozzá?
Mikor ezt a kérdést feltette, nem tudtam mit is válaszoljak.
Nekem végül is mindegy lett volna mi lesz, de Sam és Daniel szereti. Ez egy
remek ötlet lett, hogy megismerhessék, na meg persze akkor már én is. Végül
csak ezt mondtam:
-
Hát jó. – elmosolyodtam, majd hátrafordultam és
barátaim csillogó tekintetével találtam szembe magam.
-
Rendben. Mit akartok csinálni? – nézet Eric is
maga mögé a barátjára Alexra és végül egy helyeslő bólintás után ránk.
-
Jane öccsének veszünk szuvenírt. – nyögte ki
Samanta aki már alig bírt magával.
Látszott hogy az érdeklődése még nagyobb lesz, majd nagy
mosolyt vet.
-
Azt már tudjuk, hogy én ki vagyok, de őt nem
ismeritek. Ő itt az egyik legjobb barátom és egyben táncosom, Alex. És ti kik
vagytok? – mutatta be nekünk a másik személyt és egyben kíváncsiskodott rólunk.
Én mikor meghallottam, hogy táncos, rögtön nagy vigyor lett úrrá a képemen.
-
Tudtam én hogy táncos, már messziről látszik a
tartásán! – elemeztem Alexet – Egyébként Jane Sparks vagyok Londonból.
-
Én Samanta Barton, szintén Londonból –
vigyorodott el és kezet fogott mindkettőjükkel, mint az imént én is.
-
Helo, én Daniel Simpson vagyok, itt lakom én is.
– jelent meg elégedett mosoly a száján, büszke volt, hogy ő Stockholmi.
-
Hát akkor sziasztok. Jane – hallottam szájából a
nevem, hírtelem meglepődtem, hogy a nevemen szólít, ugyanakkor örültem is neki
– az imént azt mondtad, látszik Alexen, hogy táncos. Ezt honnan tudod?
-
Hát ha az ember kiskora óta táncol megismeri a
táncosokat. – mondtam büszkén.
-
Te is táncos vagy? – kérdezte szinte egyszerre a
két srác. Közben lassan elindultunk az utca felé.
-
Nem csak én, hanem Sam is. – mondtam még
büszkébben, hogy barátnőm is az.
/Samanta szemszögéből a találkozás/
Ültünk a kávézóban, mikor két fiú ült le a mellettünk lévő
asztalhoz. Nagyon ismerős vonásaik voltak, amiket ki tudtam venni a napszemüveg
mögül. Viszont sehogy sem jutott eszembe, vajon honnan olyan ismerős.
Mikor Jane meglátta a szemben lévő utcában a szuvenír boltot, azon gondolkoztam, mit is vegyünk az öccsének. Majd erre kaptam fel a fejem:
Mikor Jane meglátta a szemben lévő utcában a szuvenír boltot, azon gondolkoztam, mit is vegyünk az öccsének. Majd erre kaptam fel a fejem:
-
Van öcséd? – lepődött meg Dani, én pedig
elmosolyodtam.
-
Van. 11 éves és megkért, hogy vigyek neki
valamit. – újságolta Jane, aki kicsit meglepődött.
-
Aranyos lehetett. Akkor nézzünk neki valamit. –
kezdte kedvesen, majd elmosolyodtam. Olyan kedvesen nézett, hogy nem tudtam nem
őt nézni. Közben a pincér odajött és én még csak észre sem vettem. – Hagyjátok
majd én fizetek.
-
Nem, azt nem hagyhatjuk! – szállt vitába a
barátnőm. De Daniel megegyezett velünk, így elővette a pénztárcáját.
Majd felálltunk az asztaltól és
indultunk volna az említett bolt felé, de akkor csak ennyit hallottam a hátam
mögül:
-
Hú de hideg! Miért nem figyelsz? – erre hátra
fordultam, majd megláttam Jane-t vizesen. Mellette a mellénk leült egyik
srácot.
Egy kisebb vitát láttam kialakulni, így inkább mi Danival
nem szólaltunk meg. Végül meglepetten vettem észre, hogy Jane nem haragszik az
idegenre. Láttam, hogy barátnőm próbál elköszönni:
-
Na de mi megyünk is. – erre felnéztem.
-
Ő – kezdte a srác, majd lassan lehúzta a
napszemüvegét – Rendben. Sziasztok.
Nekem itt esett le az állam, levegőt nem bírtam venni,
nemhogy beszélni. Mellettem álló Daniel is leblokkolt, Jane pedig láthatóan
teljesen nyugodt volt. Muszáj volt erőt vennem magamon és megszólalnom.
-
Aszta…ezt..ezt nem hiszem el… Te komolyan Eric
Saade vagy, vagy csak álmodom? – dadogtam szinte levegő nélkül.
-
Én vagyok…még egyszer sajnálom. – nézett rám. El
sem hiszem, rám nézett!
-
Hát…mondtam, semmi baj. – ismételte Jane. Én
pedig teljesen el voltam bűvölve, hogy ekkora szerencsém van.
-
Most komolyan nem ismered fel? – nézett Janere
Alex, Eric táncosa. A koncertvideóin láttam már a színpadon.
-
Most hallottam a nevét. Eric Saade. Miért
kellene felismernem? – nézett csodálkozva.
-
Alex, hagyd, nem ismer és ez így van rendjén. – mosolyodott
el egyetértően Eric a barátjára. Láthatóan ezzel felkeltette Jane figyelmét.
-
Azért jöttem, hogy most megismerjelek, ám
ezzel a találkozóval kíváncsivá tettél. – Amit gondoltam ki is derült.
-
Tudod mit? – nézett ránk – Sétálunk egyet és
akkor megismerhetsz…Mit szólsz hozzá?
Legjobb barátnőm beleegyezett és ezzel fenomenálisan
boldoggá tett. Kicsit megismerkedtünk aztán elindultunk a kávézó elöl a kis
ajándékbolt felé.
Sziaa!
VálaszTörlés-Hát mit is írjak :DD Szerintem nagyon jóra sikeredett:)) Nekem nagyon tetszett várom a folytatást:)
Csóók
Jó , tehetséges vagy.
VálaszTörlés